Tanulmányok Csongrád megye történetéből 2. XIX. század (Szeged, 1978)
Oltvai Ferenc: A Csanád vármegyei telepes községek igazgatása a XIX. század első felében
el a fél termést a kincstár engedélyével. Kikötik, hogy a termésért járó összegből maga Grüner fizeti ki a község adósságát, azaz a földbért a kincstárnak.97 Kopelly volt azonban az apácaiak legfőbb hitelezője. 1826-ban 61 ezer vft volt az adósság és ebből 37 ezer forinttal a Bánkútra távozott 52 apácai kertész tartozott neki, ezt azonban az apácai elöljáróság nem vállalta. 1844-ben még mindig 24 ezer forinttal tartoztak a kereskedőnek, és mivel fizetni nem tudtak, perre került a dolog. A bíróság jószágállományukat kötötte le biztosítékul. Nem ismerjük a per lefolyását, de az üzleti viszony továbbra is megmaradt ezzel a kereskedővel. Az adósságok azért is növekedtek, mert 1844-ben és 1845-ben rendkívül rossz volt a termés. 1845-ben például 501 bálát tudtak mindössze összehozni, amelyet 15 forint 30 krajcájával fizettek ki nekik bálánként, és még mindig 14 600 forinttal maradtak adósok régi hitelezőjüknek, Kopelly Fülöpnek.98 Kopelly Fülöp és a vele is rokoni kapcsolatba került Wodiáner-család, valamint a báró Sina-család azok közé tartoznak, akik vagyonuk jelentékeny részét a dohánykertészek, többek között a csanádmegyeiek árujának értékesítéséből szerezték. A felsoroltak és utódaik a hazai kapitalizmus jelentékeny képviselőivé váltak, ennek a tanulmánynak a keretei azonban a kertészségek életével is összefüggő témakör kifejtését nem teszik lehetővé.99 A kertészközségeket a dohány átvételi ára hozta össze a leghamarabb. Az apácaiak a dombiratosiaktól értesültek az árakról. 1845-ben úgy tájékoztatják az apácaiakat, hogy az első osztályú színdohány 6 forint 45 krajcár (pengő ft), a kihányás 5 forint 15 krajcár, a kacs harmadosztályú 2 forint 15 krajcár. Dombiratoson ekkor a 42 kertésznek 4172 kötél dohánya termett.100 1845-ben a kövegyi kertészség 700 termelője a dohányért 15 735 forintot kapott. Az előleg levonása után 7867 forintot osztottak szét. Egy-egy kertésznek átlagban 78 forint jutott, ez akkor két sovány tehén árának felelt meg.101 A telepek és az úrbéres jobbágyközségek az adóval állandóan hátralékban voltak. Ugyanígy az arendával, azaz a bérösszeggel. Apáca 1847 október végéig 8090 forinttal tartozott.102 Az adósság miatt rendszerint az úriszéken kellett a vezetőségnek először megjelenni. Egy-egy év rossz termése a kertészek egy részére végzetes hatással volt. Erre Kövegyről vannak meggyőző adataink. A kincstár követelte a bért, és ekkor egyénenként kezelte az adósságokat. Ez tűnik ki a számos telek eladásból. Néhány példa elégséges a kamarai adminisztráció eljárására: Kontrás Gergely, Rusz Gábornak eladta kövegyi numerusát, házát, pajtáját, dohányát „az uradalom helybenhagyásával az uradalom és helység adósságába.” Az uradalomnak a vevő zálogul leköt' a Csaná- don levő házát és 2/4 rész urbariális fertályföldjét.103 A fenti szerződés évében 1844- ben kötötték a következőt is: Kiss György eladó és Furák András vevő olyan feltétellel egyezkedett az uradalom jóváhagyásával, hogy a vevő az „anyaszerződés” minden előírását teljesíti és minden hiány nélkül az uradalom és a községgel szemben fennálló adósságát megfizeti. Az eladó a házat, a pajtát és a dohányt átadja a vevőnek, aki a pénzt befizeti az eladó adóssága fejében az uradalom pénztárába.104 Tóth An97 Uo. 1845—57 sz. 98 Uo. 1844—51., 1845—105 sz. 99 A dohánykereskedőkre ld.: Bálint Sándor: A szegedi táj dohánykultúrája. Néprajzi Dolgozatok Kiadja a József Attilla Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kara 17. Szerk.: Bálint Sándor. Szeged, 1964. 8. 1. 100 CsmL Apáca kg. ir. 1944—31 sz. 101 CsmL Kövegy kg. ir. 1846. V. 10. 102 CsmL Apáca kg. ir. 1847. Sz. nélk. 103 CsmL Kövegy kg. ir. 1844—17/50 sz. 104 Uo. 1844—10/34 sz. 8
