Tanulmányok Csongrád megye történetéből 2. XIX. század (Szeged, 1978)

Oltvai Ferenc: A Csanád vármegyei telepes községek igazgatása a XIX. század első felében

rás 1847-ben Csala Mihálynak adja el a községben a 20. szám alatt levő numerusát, amelyen egy ház, kamra, két szalmapajta, az udvaron téglából épült kút, 21 hold búzavetés, 5 hold tavaszi vetés, 12 szál szárító, 25 potos, 500 kuka (a szárítókötél végére a kötél kifeszítésére használt fa kampó),105 200 dohánykötél és 2 szál deszka van. A vevő kifizeti az eladónak az uradalomnál és a dohánybeváltó igazgatóságnál fennálló 365 forint adósságát és ezen felül fizet az eladónak 260 váltóforintot. Ennek egyik felét az uradalom jóváhagyása után, másik felét a makói országos vásárkor fizeti meg. Más alkalommal a községi elöljáróság árverezted el egy olyan kertésznek a házát, aki adózási kötelezettségének nem tudott eleget tenni. Az árverező Fodor Mihályt a községi elöljáróság javasolja lakosnak befogadni és érte kezességet vállal az uradalommal szemben, mert „a kertész munkára elegendő cseléddel ellátva légyen” és kifizette az elárverezett lakos 143 pengő ft uradalmi adósságát.106

Olyan eset is előfordult, hogy lemond a bérlő: Somodán Péterné valja: „...magam özvegyi állapotban lévén, beteges erővel bírok, átláttam hogy a kertészi munkát véghez nem vihetem, ennélfogva numerusomról a jelenlevők előtt önkényesen lemondok és azt a Tek. Kir. Kamarai uradalom engedelmével eladni szándékozom.” A vevőért az elöljáróság kezességet vállalt, annál is inkább, mert a kertészkedéshez elegendő számú cseléddel rendelkezik. A vevő kifizeti Somodánné adósságát: az uradalomnak 36 pft, a cs. kir. dohányigazgatóságnak 66 forint 40 krajcárt pengőben, mint előlegeket, az 1846. évi arendában 22 forintot, 3 forint 17 krajcár legelőbért és az uradalomtól vásárolt három köböl búzáért 20 forint 24 krajcárt és három köböl árpáért 15 forintot. Végül is az eladó 10 forint 50 krajcárt kapott kézhez.107

Az uradalom és a dohánybeváltó mindenféleképp biztosítja magát. A nemfizetőt elárverezik, vagy háza és felszerelése eladására késztetik. Ezt a feladatot a községi elöljárósággal végeztetik el. Ilyen esetre is van példa: Grajfel Ferencet Kövegyen 1844-ben az uradalom „mint szerződés ellen vétőt” kimozdította. Tartozása 474 forint volt. Az elöljáróság a helyébe egy új zsellért „kertésznek beavatott”, aki magát le is kötötte a feleségével együtt és kifizette az adósságot.108 Más esetben az elöljáróság észlelte, hogy Kovács András „a felvállalt numerus terhét viseli nem akarván s elszökni szándékozna, mit bizonyít Nője ravaszsága által elorozott holmik vitele”, ezért az uradalom elmozdította és helyébe más kertész kötelezte el magát, aki Kovács adósságait kifizette.109

3. A jobbágyföld megoszlása Csanád megyében Az úrbéres helységek, a kertészségek és a puszták népessége

Csanád vármegyében, miként mindenütt az országban, a jobbágyok telki állományának összetételében az urbárium behozatala után a természetes szaporodással, a családon belüli osztódással és örökléssel, az egyes rétegek egyedeinek emelkedésével és süllyedésével, az eltávozással és beköltözéssel változások állottak be. E változások természetszerűleg kihatottak a lakosok létszámára is. Figyelemmel kísérjük az úrbéres településeket is azért, hogy a változások hatását vizsgálati területünkön,

105 A potosra, azaz a dohányszárító kötelek kikötéséhez alkalmazott faoszlopra ld.: Bálint Sándor: Szegedi Szótár II. Akad. Kiadó. Bp. 1957. 325.1.

106 CsmL Kövegy kg. ir. 1847. XII. 10. sz. nélk.

107 Uo. 1847. V. 1. Sz. nélk.

108 Uo. 1844—6/3 sz.

109 Uo. 1844—12—38 sz.

89