Tanulmányok Csongrád megye történetéből 2. XIX. század (Szeged, 1978)
Gaál Endre–Szabó Ferenc: Adatok a szegedi Grünn-nyomda történetéhez (1811–1847). Bevezetés
sét3, a betűmetszés művészetének haladását4 az iparág kapitalista fellendülését, korszerűsítését megelőző évszázadban, azaz a XVIII. század derekától a XIX. század ötvenes-hatvanas éveiig.5 6 A technikai ellátottságra és a munkamenet részleteire vonatkozó és az ország valamennyi nyomdájára kiterjedő leírások, források hiányában — pontosabban szólva: a felkutatható ilyen tárgyú iratok publikálásáig, elemzésük elvégzéséig — csak egyes esetekben lehet összehasonlítást tenni a hazai nyomdaipar teljesítőképességére és teljesítményére nézve. Az egyes nyomdák vonatkozásában ugyanez az akadály áll fenn. Kivételes lehetőséget kínál az ilyen célú egybevetésreTrat- ner János Tamás 1817-ben megjelent cikke,8 amely — személyes adatgyűjtés alapján — az erdélyi országrészt kivéve valamennyi akkor működő magyar nyomdáról egységes szerkezetbe foglalható tényeket közölt. Ennek segítségével világítjuk meg a szegedi Grünn-nyomda helyét a hazai nyomdák között, különös tekintettel az Alföldön működő tipográfiákra. Trattner közlése szerint (Erdélyt nem számítva) akkoriban 35 nyomda működött az országban, személyzetük együttesen is csak 251 főt tett ki (5 korrektor, 12 faktor, 95 szedő, 121 nyomtató, 18 „könyvrakó”). A harmincöt officina évente 3887 „báli” — egy bála általában 5000 ívet jelent — papirost használt fel. A hazai nyomdák között a budai Egyetemi Nyomda volt a legnagyobb, évi 1500 bála papírt fogyasztott, s összesen 83 alkalmazottja volt. Trattner János Tamás nyomdájában ötvenen dolgoztak és 648 bála papírt használtak fel egy esztendő alatt. A teljesítmény és a munkáslétszám dolgában egyaránt a nagy múltú debreceni nyomda állt a harmadik helyen, 17 szakképzett alkalmazottal és 280 bála évi papírfogyasztással. Az 50—150 bála közötti papírmennyiséget felhasználó nyomdák száma 12 volt (köztük a temesvári 60 bálával). Grünn Orbán szegedi műhelye az alább felsorolt nyomdákhoz hasonló teljesítményre volt képes:7 Nyomda neve és helye A nyomdában alkalmazottak Évi felhasznált faktor szedő nyomó papír (bála) Stephani János — 11 36 Besztercebánya Érseki nyomda 111 30 Eger 3 A régebbi irodalomból LványiBéla—Gárdonyi Albert—Czakó Elemér: A Királyi Magyar Egyetemi Nyomda története 1577—1927. Egyetemi Nyomda, Bp. 1927., az újabb művek közül pedig különösen Benda Kálmán—Irinyi Károly: A négyszáz éves debreceni nyomda 1561—1961. Akadémiai Kiadó, Bp. 1961. foglalkozik alaposabban a technikai fejlődés elemzésével. 4 Haiman György: Tótfalusi Kis Miklós, a betűművész és tipográfus. Élete műve betűinek és nyomtatványainak tükrében. Magyar Helikon, Bp. 1972. ennek legújabb korszerű hazai példája. 5 A XVIII. század végi hagyományos nyomdafelszerelés és nyomdabelső, a nyomtató technika jó összefoglalását adja Borsy Károly: A pécsi nyomdászat kezdetei. TIT Baranya megyei szervezete kiadása. Pécs, 1973. 25—28. 1. 6 Trattner János Tamás: Magyarországi könyvnyomtató műhelyek 1817-dikbeli állapotjok. Tudományos Gyűjtemény, 1817. 78—86. 1. Közli: Kovács Máté: Id. mü 446—452. 1. — Igen sok, másutt nem található adatot tartalmaz a hazai nyomdászat 1818. évi helyzetéről Joannes Németh: Memoria Typographiarum inclyti Regni Hungáriáé et Magni Principatus Transsilvaniae (Pest, 1818.) c. műve. E munkáról értékes elemzést ad Haiman György: Német János nyomdászattörténete (1818). Magyar Könyvszemle, 1977. 3. sz. Utóbb a könyv modern kiadása is megjelent: Németh János: Magyarország nyomdáinak emlékezete. Az 1818. évi kiadás hasonmása és magyar fordítása. Haiman György bevezető tanulmányával. Bp. 1977. 7 A táblázatos összeállítás Trattner János Tamás 6. sz. jegyzetben említett leírása alapján készült. 6
