Tanulmányok Csongrád megye történetéből 2. XIX. század (Szeged, 1978)

Gaál Endre–Szabó Ferenc: Adatok a szegedi Grünn-nyomda történetéhez (1811–1847). Bevezetés

Nyomda neve és helye

A nyomdában alkalmazottak faktor szedő nyomó

Évi felhasznált papír (bála)

Jelinek Vencel Nagyszombat

—

2

2

Tichy Károly Nagyvárad--:

1

1

P

atzkó Ferenc Pest

—

2

1

Füskúti Länderer Mihály Pest (a pozsonyi cég filiája)

1

2

1

Ref. Kollégium Sárospatak

1

2

2

Sulczer János Ferenc Selmecbánya

—

1

1

Grünn Orbán Szeged

—

1

2

Számmer Mihály özv. Veszprém

—

1

1

Gottlieb Antal Vác

—

3

2

50

30

35 50 50

36 45 30 45

A Grünn-nyomdánál és az előbb felsorolt tipográfiáknál kevesebb évi papír- mennyiséget felhasználó (29 bála alatti) nyomdák száma 1817-ben 15 volt, köztük foglalt helyet az újvidéki is az alföldiek közül.

A hazai nyomdák által fogyasztott papír több mint 34%-a Budán és Pesten, közel 8%-a Pozsonyban, 7%-a Debrecenben került a sajtó alá 1817-ben. Ezek voltak az ország nyomdaközpontjai, Kolozsvárral együtt. A szegedi tipográfia az Erdély nélküli papírfelhasználás 1,16%-át kívánta meg.

Az ország — szintén Erdély nélkül számított — 1817. évi nyomdai személyzetéből (a tulajdonosokat figyelmen kívül hagyva) közel 52% (129 fő) jutott Pest-Budára, 9% (23 fő) Pozsonyra és alig 7% (17 fő) Debrecenre. Szeged 3 nyomdászsegédje az országos létszám 1,2 %-át jelentette. A Grünn-nyomda 1830-ban két segédet és egy tanoncot, 1836-ban hat alkalmazottat, 1844-ben hét segédet és két tanoncot foglalkoztatott a tipográfiát irányító mester illetve tulajdonos (Grünn János) mellett.8

A nyomdák teljesítőképességének, munkájuk minőségének a technikai felszereltség (a sajtók és simítógépek száma és korszerűsége, a betűkészlet mennyisége és milyensége, betűöntő műszer léte, a rámák és szedőlemezek nagysága és száma, a különféle léniák, díszítő- és vakanyagok mennyisége, változatossága, a klisékészletet képviselő fa- és rézmetszetek stb.) volt az egyik fontos előfeltétele. A minőség legdöntőbb meghatározója azonban a szakmai tapasztalat és igényesség volt. A felszerelés és a technológia a gyorssajtó magyarországi elterjedése előtt — az 1830—1850-es évekig — nyomdáinkban a XVIII. századhoz képest nem sokat változott.

A szegedi Grünn-nyomda e publikációnkban közzétett 1826. évi részletes leltárának egyik nagy értéke abban van, hogy alapjában véve még a hagyományos,

8 Szabó Ferenc: A Grünn-nyomda és a szegedi sajtó történetéből (1801—1848). Magyar Könyvszemle, 1970. 345—346. 1.

7