Tanulmányok Csongrád megye történetéből 2. XIX. század (Szeged, 1978)

Papp János: Bakay Nándor indulása és politikai pályája – a végső kudarcig

ros törekvés nyert már megvalósítást, s mely ipar haladásához képest a maga köréből választott képviselőt.”124 125 126 127 Sőt, úgy látszik, az ország más vidékein is terjedt az a felismerés, mely legalább is megkérdőjelezte a csak politizáló parlamentnek a korabeli magyar életben addig betöltött szerepét. Egy felvidéki lap „Egy iparos képviselő” címmel értekezik Bakay megválasztásáról. Ez a cikk már határozott szembefordulás az addigi politikai gyakorlattal. „Oly parlament, melyben az emeritált szolgabírák és tönkrejutott vidéki nemesség vannak túlsúlyban, nem lenne képes a gazdasági téren sikeres actiót kezdeni és az iparreform nagyszerű eszméjét gyakorlati értelemben keresztül vinni... Ész, tanulmány, tapasztalás nélkül nincsen szakismeret. Szakismeret nélkül nem képzelhető el szakszerű munka. Azért örvendünk annak, hogy Szeged városa egy gyakorlati népgazdát, egy képzett iparost küldött a parlamentbe, ki nemcsak numerus, ki mint szónok is nyom valamit a latban, ki nemcsak okos, de jellemes ember is, ki nem szobatudós népgazda, de bátor és szakértő előharcosa a nemzet gazdasági önállóságának. Azért szavazunk köszönetét Szeged városának.”125

Mindezekből világos az iparosság reagálása — országosan is. De hogy miként fogadta maga a hivatalos város Bakay jelölését, az a szegedi sajtó választási előcsatá- rozásainak hangjából szűrhető le. Mind a kormánypárti Szegedi Híradó, mind a közjogi ellenzéki Szegedi Napló egyként kritikán aluli. Magatartásuk embertelenségét még az is súlyosbította, hogy sem akkor, sem később nem kellett tartaniok Bakay részéről a visszatorlástól. Még a tiszteségesebb megfogalmazású mondataik közé sorolható az ilyen típusú: „A nagy Horváth Mihály egykori kerületéből ne csináljatok könnyelmű tréfát és rabulisztikus vásárt...”126 Vagy néhány cikkel később: „Szeged népe, nemzetem büszkesége — mondá Kossuth e város lakóiról.

Vigyázzanak önök, hogy e mondás még holnap este is igaz legyen.”127

Mindenesetre s mindezek ellenére Pulszky Ferenc, a Nemzeti Múzeum igazgatója nem kellett Bakay ellenében, bár Mikszáth, a Napló ifjú újságírója az összes áldások áldásait leesdette fejére.

A parlamentbe így bekerült Bakay nem bizonyult a bizalomra méltatlannak. Értékes interpellációvial hamar beilleszkedett a Ház munkamenetébe. Átmenetileg a szegedi lapok is békén hagyták. Ki tudja miként alakul további parlamenti és politikus pályája, ha 1879-ben be nem következik Szeged életének addigi legnagyobb katasztrófája, az árvíz.

Az 1879-es árvíz, ha nem is meglepetés-szerűen, mégis váratlanul, előre számításba nem vett kedvezőtlen események összhatásaként tört rá a városra. A súlyos helyzetet — érdekesen — nem ismerte föl a kormány sem, sőt határozottan Szeged ellen nyilatkozott a kormányfő is. A külpolitika és a boszniai okkupáció kettős szorításában — s ez nem mentség, talán csak magyarázat — Tisza Kálmán „Nemcsak anyagi áldozatot nem volt hajlandó hozni az Alsó Tisza vidékéért, hanem még az árvízvédekezés idejére sem gondoskodott megfelelő katonai alakulatok kivezényléséről.”128

Bakay országgyűlési bemutatkozó beszédét is az árvíz ügyében mondta. 1879. március 15-én a parlament előtt olyan színvonalon fejtette ki a már országos megren124 Alföldi Iparlap, 1878. december 1. 4. évf. 48. sz. 1. 9.

125 Alföldi Iparlap, 1878. december 8. 4. évf. 49. sz. 3. p. Deil Jenő által szerkesztett felvidéki kereskedelmi és iparlap „Egy iparos képviselő” című cikkének az átvétele.

126 Mikszáth Kálmán: Pulszky Ferenc. Szegedi Napló, 1879. november 19. 2. évf. 95. sz.

127 Mikszáth Kálmán: A választókhoz. Szegedi Napló, 1879. november 26. 2. évf. 102. sz.

128 botár Imre—Károlyi Zsigmondi A Tisza szabályozása. II. r. Bp. 1971. 12. p.

290