Tanulmányok Csongrád megye történetéből 2. XIX. század (Szeged, 1978)

Papp János: Bakay Nándor indulása és politikai pályája – a végső kudarcig

dülést kiváltó tárgyát, annak múltbeli előzményeit s akkori teljes problémádkáját, hogy az minden szempontból megfelelt a várakozásnak.

Bakay az árvíz után röviddel kibocsátott két röpiratot is. E röpiratokban még ma is érdekes a problémafelvetés a megoldás szenvedélyes keresése mellett az, hogy sok olyan javaslatot is felvetett, melyek akkor is, és a ma szemszögéből is helyesnek bizonyultak. Ilyen volt az a mások által is szorgalmazott javaslata, hogy leglább a város belső részeit fel kell tölteni. Azután az építkezések s az általános rendezés sok okos ötlete, melyek nem kis mértékben járultak hozzá a város mai arculatának létrehozásához. És végül, de nem utolsósorban Bakaynak e két röpirata csiholta ki az öreg Kossuthból talán legjelentősebb késői levelét, a Szeged rekonstrukciójáról szólót. E komoly tanulmánynak is beillő levél, melyet Szekfű Gyula is „egyéniségére legjellemzőbbnek” a „szellemének csodás frissességét”129 bizonyítandónak mond, részletesen foglalkozik Szeged újjáépítésével. Kossuth nem volt szakember, elképzelései s indítványai mégis egy nagyon okos, nagyon józan, egyben egy nagyon sokat látott és tapasztalt ember javaslatai. Szeged nagyon sokat köszönhet neki.

Bakay azonban az újjáépítésben is részt vett. A Tisza Lajos mellé szervezett királyi biztosság tagjaként közreműködött a rekonstrukció napi feladatainak megoldásában is. „Helyismeretével, nagy szorgalmával, hasznos szolgálatokat tett a re- construkció ügyének.”130 — írja e működéséről Lázár György, Szeged későbbi polgármestere, kinek alkalma volt egész közelről szemlélni a munkát s értékelni az abban résztvevő embereket. „Ó volt talán a rekonstructio munkatársai közül az egyetlen, kire nézve az emelkedés elve nem érvényesült131” — folytatja egy kissé alább. S e két mondatnyi elismerés valószínűleg az egyetlen Bakay életében és utóéletében egészen Szekfű Gyuláig, mely nem az elmarasztalás vagy a gyalázkodás igényével íródott. Mert a napi feladatok teljesítésében felőrlődő Bakay 1881-ig, képviselőségének megszűnéséig soha meg nem szűnő s kritikán aluli sajtótámadások közepette működött.

Ennek a gyalázkodás özönnek a Szegedi Napló volt a kezdeményezője és mozgatója, végrehajtója egyik fiatal újságírója, Mikszáth Kálmán. Az „akkor még alig ismert közepes novella és tárca író”132 133 * * * * példásan megfelel a feladatának, és sikerült általa és vele a hivatalos város intenciói szerint teljesen lehetetlenné tenni Bakayt. Hiába keltek néhányan a védelmére, a védelem nem nagyon sikerült. Bakay ekkor hallgatott, csak hosszú évek, évtizedek múlva buggyan ki belőle a keserűség ekkor elszenvedett bántalmai miatt. Az aztán sovány vigasz, hogy Mikszáth eljárását keményen megbíráló Jókaival szemben Mikszáth kiszolgáltatottságával védekezik.138

129 Emlékkönyv Kossuth Lajos születésének 150. évfordulójára. II. Szekfű Gyula: Az öreg Kossuth. 376. p.

130 Lázár György: Visszaemlékezés a nagy árvíz napjaira. Szeged, 1909. Endrényi. 188. p.

131 Uo.

132 Uo.

133 Talán nem lesz érdektelen e Jókai—Mikszáth összekoccanás teljes szövegét leközleni.

Hogy lesz a poétából szakács! Nem úgy, mint Komócsy Józsiból, a ki megsüti, főzi a paprikást,

hanem úgy, mint Mikszáth Kálmánból, aki megírja a paprikást — „szegedi szakácskönyv” alakjában. Sütné is meg. —írja az Üstökös 1880. november 21-i számában az 562. oldalon Jókai Mikszáth szegedi irodalmi működését támadva.

Mikszáth a Szegedi Napló 1880. december 1.-én válaszol Egy czik az irodalmi viszonyainkról — címmel Jókainak:

Rosszalod Kákay Aranyoskodásomat az Üstökös legutóbbi számában — írja — s körülbelül nem lehet megczáfolni. De miért éppen te veted ezt szememre, aki ismered az irodalmi viszonyokat és az enyémet is.

Ki nem állhatom én magam sem a pamphleteket, csak a közönség szereti, és undorodom az újságírói foglalkozástól, de mégis kénytelen vagyok vele.

291