Tanulmányok Csongrád megye történetéből 2. XIX. század (Szeged, 1978)

Papp János: Bakay Nándor indulása és politikai pályája – a végső kudarcig

útjára: „Valahányszor csak a tudomány egy nagy férfia arra törekedett, hogy utat és módot találjon a munkásosztályok helyzetének javítására, úgy mindannyiszor azzá 1 a jelszóval iparkodtak őt tönkre tenni; hogy az illető szoczialista! Nos hát, ha ezt tartják szoczializmusnak, azt, amire mi törekszünk, t. i. a munkások helyzetén segíteni, nos akkor hát minden ördög ellenére is — szoczialisták vagyunk.”79 80

Bakay pedig erre az, úgy látszik, mindenütt jelenlevő korképződményre a következő megszövegezésben reagál: „Az öntudatos munkásság értékesítése és a polgári haszon érvényesítése érdemében küzdők a régi feudális, castalis rendszer helyébe egy újabb társadalmi rendet akarnak alkotni, az általános társadalmi munkásság rendjét, s az egyéni boldogságot, az egyesek boldogulhatását közboldogságban keresik, s mivel ezt ennek megrontói gyakran a hatalom titkos ösztönzésére, gyakran öntudatlan keblök s leginkább munkaképtelenségük önző sugallata szerint, mások munkássága gyümölcsének fölosztása útján, a község érdekeit az egyén érdekeinek lábbal tiprása mellett is érvényesíteni akarják; ezért az öntudatos munkásság értékesítése és a polgári haszon érvényesítése után törekvő újabb társadalom hívei, a józan nemzetgazdászat apostolai igen gyakran socialistáknak és communistáknak bélyegeztetnek s ezen elkeresztelés alatt oly nemtelen irányzatok tulajdoníttatnak a közmunkásság híveinek, amely irányzatok éppen az ő tanaik lesznek lehetetlenítve.”

Lassalle és Bakay okfejtéseinek hasonlósága mellett a hatást Bakay nyíltan is vállalja, mikor az általa is óhajtott reform külföldi előképeit keresi s fel is találja korának német szocialista mozgalmaiban. „Hogy a külföldről is példákat vegyek — írja — a francia communistákat soha sem szabad a német sociál-demokratákkal azonosítanunk, mert ezek élén igen sok gyáros és az általános szellemi és anyagi munkásság apostolai állanak, akik a porosz junkerség és a henyélő militarismus ellen annál egészségesebb alapon álló mozgalmat kezdeményeztek, mert ez időszerint a kormányformát éppen nem érintik s csakis a kinövések ellen harcolnak s harcuk csak akkor érintheti a kormányformát, ha egészséges tanaikat a hatalom erősebb nyomásnak vagy éppen üldözésnek vetné alá.”81

Miként azok, Bakay is elvetendőnek ítéli a minden konzekvenciákat levonó és vállaló radikalizmust, ha annak „elvi” igazságát el is fogadja. „Kell középutaknak lennie a nagy elvek és a nagy bűnök ösvénye mellett” — töpreng a fölismert társadalmi valóság és a gyógyítás módozatai fölött, s ő is, mint a német szociáldemokraták, a józan ész, a felismert igazság végül is mindent átformáló erejében bízik, amidőn kijelenti: „Olyan tanok, melyek józan igazságon, a mindenki által érthető alapokon fejleszthetők: nem szükséges, hogy az államformával ellentétbe helyeztessenek ; az államvezérek gondja, hogy maguk sem helyezzék az államszervezetet azokkal szemben. így erősbödik az eszme, s kifejlődése egészséges, boldogító lehet az államra és nemzetre nézve egyaránt; sőt, mit bánom én, a trónokra is.”82

Hogy azonban ez az általa elképzelt szociális-demokratikus állam létrejöjjön mind az állam, mind a polgárok olyan nagyfokú átépítését s etikai átformálását igényli, mely hosszú generációk együttes és zavartalan összműködéssé eredményeként jöhet csak létre.

Bizonyosan sok érdekes, a korra és Bakayra egyaránt jellemző megállapítás van cikkének e részében is. Az utópikus tervezgetéseinél azonban — szerintünk

79 Lassalle, Fcrdinánd: A szoczializmus oka és megoldása. Ford. Seress László. Bp. 1895. Minta-Antiquárium. 66. p.

80 Bakay Nándor: Az öntudatos munkásság értékesítése és a polgári haszon érvényesítése a jól rendezett államban és társadalomban. Alföldi Iparlap,

81 Uo. 5. p.

82 Uo. 6. p.

280