Tanulmányok Csongrád megye történetéből 2. XIX. század (Szeged, 1978)

Papp János: Bakay Nándor indulása és politikai pályája – a végső kudarcig

társadalom ellen, midőn embertársairól kicsinylőleg szól, vagy midőn egy egész osztályt szüntelen megvetéssel illet.”59

De az sem hallgatható el, hogy már ebben az első részben is egy olyan gondolatsorral fejezi be elmefuttatását, mely világosan meghatározza a jövőben is, talán osztályhelyzeténél fogva, magatartását, mely nem más, mint a dolgokat világosan felismerő, azokat elemző, ám a radikális megoldásoktól mindig visszariadó reformeré, midőn ezt írja: „Mi tudjuk, hogy a kölcsönös dacz vészbe dönti a társadalmat. Ezért dolgozunk mi a munka és tőke kibékítésén is, mert az világosan áll előttünk, hogy a feszesség közromlást hoz...”60

Említett társadalmi-reformeri alapállása, osztályhelyzete magyarázata további fejtegetéseinek is. Újból leszögezi a dolgozat második részében: „A tőke és munka egymáshoz való viszonyának helyes, vagy helytelen felfogásából, a különböző oldalakról jövő ferde ítéletekből származik a társadalom boldog vagy boldogtalansága.”61 Mégis a jövendő egyetlen lehetséges útját a munkásosztály és a „produktív” tőke szövetkezésében látja. „A tőke emberei, a rendföntartó elemek, egyoldalon, a mu- kásosztály a másoldalon, ha egymás létének alaptételeit beismerik, könnyen eligazodunk...”.

Midőn így egymást felismerve a rend fentartó, a tőke és munkás osztály emberei kezet fognak, egyszerre arczot fordíthatnak az egy közös ellenség ellen, a mely két különböző igen is ellentétes elemekből áll.”62

E két elemben Bakay részint a magyar feudalizmus vezető rétegeiben, „a nap- lopók azon magasabb fajában”, kik nem tesznek a társadalom érdekében egyebet, mint hogy élnek és rontják a levegőt,” valamint a „tönkre ment proletár, a dologkerülő szegény” — ben, mai szóhasználatban, a lumpen elemekben látja.

Ne feledjük Bakaynak e mindig kétarcú magatartása tárgyalásakor, hogy ő maga is tőkés, ekkor már elég jelentős kötélverő üzeme van, mintegy 40—50 főnyi dolgozóval. E mivoltát azonban sohasem tagadja, sőt büszke is rá. A saját munkával, szakértelemmel és ügyességgel szerzett vagyont nem tekinti kizsákmányolásnak.” ...kik izmaikat, karjaikat, vagy agyukat kénytelenek egész életökben túlfeszíteni, s ha ezt sikerrel teszik, az ilyenek egy formán kiérdemlik a társadalom háláját.

Az ezen kétnemű munkásságok által szerzett vagyon a legfőbb érdemjel a világon, ha t. i. csakugyan becsületes munkásság eredménye az. így szerzett tőke rokon a munkával és megérdemli a közbecsülést: de mégis kel!, hogy ezen, tehát a legbecsületesebb tőke, kalapot emeljen szülőannya, a munkásság előtt”63

Mindezekből nyilvánvaló, hogy Bakay kora ama tőkései közé tartozott, ki egy pillanatra sem szakadt el a termelő folyamattól, s tőkéje még lendítő erő a társadalmi és politikai alapok polgári átformálásához. Azaz: még a haladás s nem a konzerválás eszköze.

Ezért írhatja le ekkor minden magatartásbeli ficam nélkül: „Mi az úgynevezett szocialistákhoz tartozván, azon társadalmi újítókhoz csatlakozunk, a kik az emberiség jóléte kérdését egyedül a társadalmi egyenlőség alapján véljük megoldhatónak.”64

A dolgozat harmadik része első felében is a már eddig megismert munka-tőke viszonyt fejtegeti, illetve addigi álláspontját teszi hangsúlyozottabbá, árnyaltabbá.

59 Uo.

69 Uo.

61 Uo. II. 7. sz. 1. p. 1869. okt. 24.

62 Uo.

63 Uo.

64 Uo. III. 10. sz. 1. p. November 4.

276