Tanulmányok Csongrád megye történetéből 2. XIX. század (Szeged, 1978)
Papp János: Bakay Nándor indulása és politikai pályája – a végső kudarcig
közügyek mezején történik, de nem bántani a magán bajt, nem ostorozni magán tévedést. Ez érdemben szándokunk volt a pártlap ellenében egy pártatlan lapot alkotni, a közügyek érdekében.”53 De hiába az óvatos hang, és érvelése: „Mi azon meggyőződésben élünk, hogy hézagot pótolunk, s hogy közszükségből születtünk, hogy az igazság kiderítésére és érvényesítésére Szeged vidékének szüksége van két lapra.”54 Hiábavaló felszólítása a demokratikus játészabályok betartására: „Nem szabad azt bármely oldalról követelnünk, hogy ,,az ellenfél adja meg magát” Alkotmányos államban a felek nem szokták magukat megadni, s a kar és a torok nem győznek az okok fölött.”55 Bakayt először magánéletében kezdik ki, majd a lapot is megszüntetik.56 Kis példányszám, korlátozott terjedelem, ellenséges környezet, állandó munkatársak hiánya: mindennap megújuló küzdelem a puszta létért. S mégis e lap hasábjai adtak alkalmat Bakaynak nézeteinek melléktekintetektől mentes kifejtésére. A fontosabb cikkek jelentős részét ő írta, az elvi, politikai, társadalmi jellegűek szinte mindegyikét. A lap profilját így teljes egészében ő határozhatta meg. Bakay él is a számára oly kedvező lehetőségekkel, hiszen a politikai, társadalmi és pedagógiai szempontú elképzeléseinek egész sorát e lapban fogalmazza meg legelőször s éppen a legfontosabbakat. A XIX. századi társadalom mozgató erőiről, az egymással szembenálló, antago- nista osztályokról, azok jellegéről, de magáról az osztályharcról vallott nézeteit „A tőke és munka viszonya” című három részre tagolt írásában fejti ki. Rendkívül figyelemre méltó, hogy Bakay a sorozat első mondataiban már úgy hivatkozik a munkásosztályra, mint lapjának támogatójára, s a lapra, mint a munkás- osztály érdekeinek hordozójára. „Végig tekintve lapunk támogatóinak névsorozatán, úgy találjuk, hogy a munkásosztály nem téveszté el irányzatunkat, midőn felfogta szerény törekvésünket.57 — írja. A dolgozat első, beindító része valójában egy gondolat köré csoportosul, egy gondolat variál — az ő megfogalmazásában: „...nem érzik e sokan azon népemésztő harczot, mely a társadalom kebelében a legjobb erőket zsibbasztja...” majd alább: „...a tőke és vagyon, az ipar és munka állanak egymással szemben.”58 Azaz világosan elismeri a kor Magyarországában az osztályharc létét. Azonban nem áll meg csak a puszta tudomásulvételnél. Egyértelműen a dolgozó osztályok mellé kötelezi el magát: „Mi a munka tisztelői vagyunk, — írja — egyformán tiszteljük a szellemi és anyagi munkásságot, mert a társadalomnak mindkettőre szüksége van; de épen ezért ellenségei vagyunk azon mindent lenéző aristocratiának, melynek czimere a pöifesz- kedés, s a mely nem gondolja meg, mit követ el saját felei, s mit követ el az általános 53 Uo. 54 Bakay Nándor: A közönséghez. Tiszavidéki Újság, 1869. november 21. 1. évf. 15. sz. 1. p. 55 Uo. 56 1870. április végén. 57 Bakay Nándor: A tőke és a munka viszonya. I—III Tiszavidéki Újság, 1869. október 17. 1. 5. S. Vince Edit eképpen értékeli: „Bakay nem volt szocialista... Cikkei a mesterek és a segédek közös érdekét, egymásra utaltságát bizonyítják, kárhoztatva az osztályharcot, a nagytőke elleni közös küzdelem akadályát.” (46. p.) Szerintünk Bakay ekkor ezen a fázison messze túlment. Cikkei is bizonyítják, de Kossuthoz intézett levelei, s a munkássága nyomán kibontakozott reakció is; nem csak jámbor reformer, de a kor alapvető mozgató erőit felismerő gondolkodó is, ha munkásságán mindenkor kiütközött osztályhelyzete s az a közeg, melyből lett. Ezért nevezhette magát korabeli értelemben szocialistának s republikánusnak, mely jelző akkor volt olyan „rendhagyó,, mint az előbbi. S. Vincze Edit: Az útkeresés évtizedei. Tanulmányok a magyarországi munkásmozgalom történetéből. 1868—1898. Bp. 1977. Gondolat. 46. p.) 58 Uo. 275
