Tanulmányok Csongrád megye történetéből 2. XIX. század (Szeged, 1978)

Ruszoly József: Az országgyűlési népképviselet kezdetei Csanád vármegyében 1848–1875

vitájában ellenezte, hogy a bérlőkre is terjesszék ki az összeférhetetlenséget.336 A drámaíró Dobsa Lajos 1873. február 7-én a költségvetési vitában — előre bocsátva, hogy „nincs magasabb politika, mint a művelődés politikája” — hozzáértően bírálta br. Orczi Bódognak, a Nemzeti Színház igazgatójának tevékenységét.337 Amikor pedig ismét napirendre került a választójogi novella ügye, 1874. július 11-i megnyilatkozásában a szélballal egyetértve szögezte le: ,,Én az általános szavazatnak vagyok, voltam és...maradok barátja.”338

A példákból ítélve Csanádban is mind a községek, városok, egyházközségek és egyesületek, mind a polgárok éltek azzal a lehetőséggel, hogy képviselőik útján egyes ügyekben kérvényt intézzenek az országgyűléshez. E petíciók jelentős részét Érkövy Adolf terjesztette be a telepítvényes községek lakói vagyoni helyzetének rendezése érdekében, másrészüket — különösen a makóiakat — Dobsa Lajos tette le a ház asztalára, mellettük kerületéből Faragó Ferenc és Szontagh Pál is ellenjegyzett néhány kérvényt.339

A Csanádi képviselők és a választók kapcsolatáról keveset tudunk. Annyi bizonyos, hogy a makói tanács 1848-ban eskü formájában szinte utasítást adott képviselőjének a város ügyeinek előmozdítására, aki rendre be is számolt ezirányú munkálkodásáról.340

Dobsa Lajos 1865-ben közzétett politikai hitvallásai341 is komoly elkövelezett- séget jelentettek a képviselő számára, bár ezek már nem annyira a feudális utasítási rendszerre, mint inkább a képviselői programbeszédekre emlékeztetnek. Flogy mégis erkölcsi-politikai kötelezettséget róttak a képviselőre, azt mutatja, hogy Dobsa Lajos az 1875-ös fúziót követően visszavonult a politikától.342 A pártfegyelem alapján átlépett ugyan a Szabadelvű Pártba, azt azonban addigi magatartásával nem

336 KN1872—75 XI. 104—105.

337 Uo. IV. 119—126.

338 Uo. XII. 23. (Kiemelés tőlünk. R. /.)

339 E petíciók érdemi vizsgálatát mellőzve puszta felsorolásukból is szemléletes képet kapunk a kiegyezést követő évtized megyebeli társadalmi kérdéseiről. (Zárójelben a benyújtó képviselő mellett az előterjesztés évét tüntetjük fel.) A makói magyarajkú görögkatolikusok vallási hovatartozásuk rendezését kérték (Faragó, 1867); Magyarbánhegyes kincstári telepesközség az aszály miatt a haszonbér elengedését kérte; „Csanád megyei királyi kincstári pusztán letelepült Apácza község lakói” népességük szaporodása miatt a haszonbérlői telkek szaporítását kérelmezték; Kisiratos a telepesközségekre vonatkozó törvényjavaslat módosítását, Kunágota a haszonbérleti földállomány növelését, Dombiratos a kincstárból bérelt földek további 20 éves haszonbérletét, Reformátuskovácsháza „haszonbéres külső földjeinek az örök váltságban nyerendő területtel együtt (családonként) 24 holdra szaporítását”; „régi Pitvaros telepes község” bérletének a szomszédos Mezőhegyes pusztából való kiegészítését (Érkövy, 1869) Apátfalva az adóvégrehajtás megszüntetését (Szontagh, 1869); Földeák a kocsmatartási jog és általában a kisebb királyi haszonvételek megszüntetését; Reformátuskovácsháza a már meglévő 20 zsellérházhoz 80 új házhely és külsőség kihasítását (Szontagh, 1870); Székegy- ház-Nagymajláth 100 házból álló telepesközség újabb 100 házzal való megnagyobbítását (Szontagh, 1871), Reformátuskovácsháza a telepítési törvény megalkotása után egy-egy bérletállománynak 13-ról 20 holdra való felemelését (Érkövy, 1872) kérelmezte. Többen kérték az 1848—1849. év szabadságharc alatti veszteségeik megtérítését. Nagylak járásbírósághoz ragaszkodott (Szontagh, 1870); Makó „összes lakosai” a rendezett tanács megszüntetését és a város nagyközséggé való átszervezését kérelmezték (Dobsa, 1873), a képviselőtestület a törvényszék megtartásáért és a püspöki uradalommal folytatott úrbéri perükben hozott szőlőváltság-ítélet revideálásáért peticionált (Dobsa, 1874). A forráshelyeket közli Endrődi Sándor: Általános mutató a magyar országgyűlés naplóköteteihez I. (Bp., 1896) passim.

340 Kelemen Ferenc: lm. (1933) 70—73.

311 Erről lásd: Csizmadia Andor: lm. 118—119., Pecze Ferenc: A magyar parlamenti jog intézményei a 19. század második felében — különös tekintettel a képviselők jogállására. Doktori értekezés tézisei (Bp., 1974) 10.

343 Diósz'Ohy András: Rotaresti Dobsa Lajos (Makó, 1927) 32.

232