Tanulmányok Csongrád megye történetéből 2. XIX. század (Szeged, 1978)

Ruszoly József: Az országgyűlési népképviselet kezdetei Csanád vármegyében 1848–1875

tartotta összeegyeztethetőnek, hogy a következő választáson e párt zászlaja alatt induljon.

Makó ezután is az ellenzék erőssége maradt a kormánypárti Csanádban; amint Erdei Ferenc írta, „a társadalmi és politikai harcok fő frontja e korszakban [1875— 1918] mindvégig a demokratikus és ellenzéki város, valamint a földbirtokos és kormánypárti megye között húzódott”. A város haladó paraszti és polgári rétegei a függetlenségi párt hívei voltak, képviselőjük pedig 1884-től 1917-ban bekövetkezett haláláig — egyetlen megszakítással az Ady által becsült Justh Gyula volt.343 Az ellenzékiség folyamatossága a városban később, az ellenforradalmi korszakban sem szakadt meg, bár tere szükebbre szorult.

343 Erdei Ferenc: lm. 20., 38—44. Pérer László: Ady nálunk (Szeged, 1977) 133—140.

233