Tanulmányok Csongrád megye történetéből 2. XIX. század (Szeged, 1978)
Ruszoly József: Az országgyűlési népképviselet kezdetei Csanád vármegyében 1848–1875
is hallgatták azt, hogy párthíveik közül 10 választó a törvény 30. §-a szerint szavazást kért volna.239 Az újabb választások közeledtével 1868. december 28-án Dedinszky szokásos választógyűlésen számot adott megszakításokkal bár, de mégis húszéves képviselői pályafutásáról, amikoris arra hivatkozva, hogy az „1848-iki forradalom... 1868-ban dicsőén befejeztetvén” [!] visszalépett újabb jelölésétől. A nagylaki olvasó népkörben tartott lakomán hívei és egykori ellenfelei. Zajácz Dániel evangélikus, Brankován Titus görögkatolikus és Radics Pál római katolikus lelkészek búcsúztatták a képviselőt, aki maga helyett Deák-párti jelöltként az ugyancsak evangélikus Greguss Ágostont ajánlotta.240 Á Kisfaludy Társaság elnökével szemben a balpárt, melynek ebben a kerületben Blaskovics István nagybirtokos volt az elnöke, előbb ifj. gr. Károlyi Istvánt akarta felléptetni, végülis a Nógrád vármegye politikai iskoláján nevelkedett Szontagh Pált állította fel ellene. A korábban és későbben is balassagyarmati — egyébként ugyancsak evangélikus vallású — képviselő 1869. március 22-én a balpárt számára 652:318 szavazat-aránnyal el is hódította a kerületet. A sajtótudósítások szerint 475 fogaton érkező fehértollas ellenzékiekhez a vöröstollas kormánypártiak közül is többen csatlakoztak. Amikor a képviselő április 10-én bevonult a városba, „magyar, szerb, román testvérileg egyesült nemzeti zászlók erdeje” fogadta. Balassagyarmatról, ahol ez alkalommal vereséget szenvedett, hívei levélben üdvözölték a nagylaki kerület baloldali választóit.241 Az 1872. júniusi választáson a főként makói kortesek által népszerűsített Szontagh 718:634 arányban alulmaradt az időközben a újjászervezett vármegye alispánjává megválasztott Dedinszky Józseffel szemben. A Maros c. kormánypárti vicinális lap szerint a jobboldal sikerét jelentősen előmozdította az időközben e kerülethez csatolt Sajtény mintegy 330 választója, akik magyar, román és szerb zászlók alatt vonultak a választásra.242 A bat tony ai kerületben 1848. június 21-én maga a választási elnök ajánlotta Glacz Antalt, a „választók egy része” viszont a Battonyán összeírt Makovics Antal frissen megválasztott első alipánt kívánta. Glacz Antal (1820—1871) családja a Felvidékről származott, nemességét e megyében csak 1828-ban hirdették ki. Markovics Antal családja örmény eredetű volt; testvérével együtt 1839-ben kapott adományt Biharban. Mindkét jelölt rendelkezett megyei tisztviselői múlttal; Glacz Antal korábban tiszteletbeli aljegyző, majd alpénztárnok, Markovics Antal díjazott táblabíró („törvény- széki bíró”) volt.243 A jegyzőkönyvbe iktatott szavazólajstrom szerint Glacz Antal 328, a kerület különböző helységeiből származó szavazatával szemben a csupán battonyai párthívekkel rendelkező Markovics Antalra 42 voks esett. Érdekes, hogy Szabó György battonyai ügyvédre, Glacz egyik emberére is jutott 2, Ludáj György battonyai bíróra pedig egy szavazat, ezek azonban az eredményt nem befolyásolták.244 239 OL Kit. 1865—68—50., 107., KN1865—68 I. 102. Ruszoly József: Diss. 285. 240 A pártéletből. Pesti Napló 1869. január 6. (r). 241 Adalbert Tóth: Parteien und Reichstags wählen in Ungarn 1848—1892. (München 1973) 325. Választási mozaalmak. Nagylak, márc. 23. Alföld 1869. március 25.; Választási mozaal- mak. Egy Balpártí: Nagylak, márc. 27. Alföld 1869. április6.; R. L. [Rendes Levelező]: Nagylak, ápr. 11. Alföld 1869. április 14.; Vidéki élet. Egy baloldalí: Csanádmegye ápril 12. Alföld 1869. április 18. 242 Képviselőválasztás Nagylakon. Maros 1872. június 23. 243 CsmL Csanád vm. kv. ir. 14—1848. Vö. Barna János—Sümeghy Dezső: lm. 66—67., 126. 244 Ludáj Györgyöt az 1848. május 7-i battonyai városi tisztújításon a lakosság közakarattal választotta megbíróvá. Vö. Oltvai Ferenc: Csanádmegyei emléklapok 1848/49-ből. V. Makói Népújság 1948. március 23. 213
