Tanulmányok Csongrád megye történetéből 2. XIX. század (Szeged, 1978)
Ruszoly József: Az országgyűlési népképviselet kezdetei Csanád vármegyében 1848–1875
Az 1861. március 21-i választáson fordult a kocka. A jegyzőkönyv szerint ,,a’jelen volt választók nagy része Markovics Antal Úr, a ’ másik, habár a’ felkiáltásokból kivehetőleg kisebb rész Glatz Antal Úr nevét hangoztatta”. Ennek megfelelően a megejtett szavazás nyomán Markovics 392:79 arányú többséget szerzett. A jegyzőkönyv szerint az eredmény megállapítása után Markovics arra hivatkozással, miszerint „ő eleve kinyilatkoztatta, hogy jelölt társa ellen fel nem lép”, le akart mondani a képviselőségről, miután azonban „az általnos többség... nevét folytonosan hangoztatni meg nem szűnt”, ő „a többség ingatlan akaratának engedve a választást elfogadta”. Hogy miért akart visszalépni az abszolutizmus börtöneit megjárt 1848—1849-es alispán, nem tudni; talán a „megye értelmisége” eleve így tervezte a szerepek elosztását, amit azonban a választók keresztülhúztak.245 Az 1848-as „felállás” fenntartására irányuló törekvésre vall az is, hogy Markovics Antal alispán a vármegyei állandó bizottmány 1861. március 28-i ülésén is mintegy mentegetőzésre kényszerült.246 Régi szokás szerint, „miután e’ Megye körében, távolléte miatt ... magasztos hivatalát” nem tölthette be, leköszönt első alispánságáról, a megye pecsétjét és hivatalos iratait a főispánnak nyújtotta át. Amint szóltunk róla, a formális helyettesítés később történt meg.247 Az 1865. november 21-én kezdődött battonyai választáson már négy jelölt volt; valamennyien megyebeliek: Markovics Antal 1861-es képviselő, Glacz Antal 1848 — 1849-es képviselő, Vertán Endre a magyar-csekei (Bihar vm.) kerület 1861-es képv- selője, valamint Sántha Sándor 1849—49-es és 1861-es másodalispán. A két utóbbi jelölt osztályhelyzete a korábbi képviselőkéhez volt hasonló. A Gyergyószentmiklós- ról származó örmény eredetű Vertán család a XIX. század elején Biharban telepedett le, 1835-ben megvéve Kupa puszta egy részét, Csanád megyei birtokos is lett. Az 51 éves Vertán Endrét 1865-ben battonyai nemesként írták össze.248 Az ugyancsak bihari eredetű Sántha Sándor, akinek anyaiági birtoka volt Dombegyházán, a reformkorban a vármegyei ellenzék bátor, a főispáni önkénnyel szembeszálló tagja volt. A szokásos ifjúkori tisztségek — vármegyei esküdtség (1829), tiszteletbeli táblabíróság, ill. tiszteletbeli szolgabíróság (1837) — nyomán 1840-ben fizetéses táblabíró, 1841-ben vármegyei főjegyző, 1848-ban pedig másodalipán lett. 1849-ben Dombegyházán elfogatván csak 1857 májusában szabadult. 1861-ben másod, majd első alispán volt. Ez utóbbi tisztséget később (1867—1871) is betöltötte.249 Egyelőre nem tisztázható, hogy a négy jelölt közül ki hogyan foglalt állást az országos és helyi politikai kérdésekben, az éppen csak kialakuló országos politikai irányzatok (pártok) melyikéhez állott közelebb. Fellépésük és ebből folyó ellentéteik inkább alkalmiak, semmint tartósak és alaposak lehettek. A három dombegyházi birtokos, ill. bérlő jó viszonyára jellemző, 215 215 CsmL Csanád vm. kv. ir. 18—1861. Vö. Hadi törvényszéki ítélet. Magyar Hírlap 1852. május 6. Vö. CsmL Csanád vm. megyehatósági ir. ein. 260—1849., 314. és 316—1852., 59. és 170— 1853. (Oltvai Ferenc gyűjtéséből) 246 „...ámbár az első alispánságra megválasztásakor hozott áldozatkészségéhez képest, a’ Törvény alkotó testületbeni részvételét elfogadni nem kívánta, ’s ...szándéka változtatására mintegy erőszakoltatott: ezen benne helyezett bizalmat éppen azon hazafias áthatottsággal, mellyel az Alis- páni Széket alig három hónappal azelőtt elfoglalta, hogy t. i. a’ haza javát ’s boldogságát tehetsége szerint hazafias elhatározottság mellett fogja előmozdítani, utóvégre elfogadni hazafiúi kötelességének ismerte.” Vö. CsmL Csanád vm. áb. jkv. 354—1861. 247 Uo. 248 CsmL Csanád vm. kv. ir. 27—1865. Vö. Barna János—Sümeghy Dezső: lm. 219—220. 249 Barna János—Sümeghy Dezső: lm. 174—175.; CsmL Csanád vm. megyehatósági ir. ein. 10—1853., 59—1853. (Oltvai Ferenc gyűjtéséből). 214
