Tanulmányok Csongrád megye történetéből 2. XIX. század (Szeged, 1978)
Ruszoly József: Az országgyűlési népképviselet kezdetei Csanád vármegyében 1848–1875
Év A lakosság száma, kerekítve: A választók száma és aránya 1848 75 000 2086 2,78% 1861 90 000 3188 3,54% 1865 92 000* 3205 3,48% 1872 96 000 5137 5,35% Ezen adatok alapján az állapítható meg, hogy Csanádban 1848 és 1872 között az összeírt választók a lakosság mintegy 3—5%-át alkotva átlagban alig több mint a felét tették ki a kutatók által 6—7%-ra tett országos aránynak. Minderre magyarázatot csak abból kereshetünk, hogy Csanádban, a későbbi Viharsarok egyik megyéjében a falusi-mezővárosi paraszti lakosságon belül az országosnál kisebb mértékben voltak képviselve a birtok, ill. jövedelemcenzus alapját képező vagyonnal rendelkezők csoportjai; igaz, viszonylag kicsiny volt a születéüknél fogva választójogban részesülő nemesek száma is. Csupán látszólagos ellentmondásként jelentkezik az a körülmény, hogy a földbirtokkal vagy bérlettel rendelkezők a választóközönségen belül az országosnál magasabb arányban jutottak szóhoz. Hogy e rétegek átlagban valóban vagyonosabbak voltak az ország más területein élő osztályos társaiknál, arra is utalnak bizonyos jelek, bár ezt csupán mélyreható társadalom- és gazdaságtörténeti kutatások alapján lehetne biztosan megállapítani; esetleg talán az is közrehatott ebben, hogy a vagyoni, ill. jövedelmi cenzust a megyében az országosnál enyhébben bírálhatták el, különösen a 100 forint biztos évi jövedelem igazolásának módja volt bizonytalan 1872-ig, pedig az Csanádban éppen nem jelentéktelen tételként jelentkezett. E liberálisnak is mondható eljárásnál 1861-től nyilvánalóan az is vezérelhette az összeíró- kat, hogy e cenzus alapján összeírtak nélkül egyes vidékek — a telepesközségek — alig képviseltethették volna magukat a választóközönségben. Táblázataink adatait tovább is elemezgethetnénk, ezzel azonban könnyen a számokkal való öncélú játék hibájába esnénk. E számok egyébként is absztrakt, csupán mennyiségi viszonyokat fejezhetnek ki és elvonhatják figyelmet a választóközönség számokkal alig mérhető minőségi összetételéről. A korábbi tanulmányokból211 és jelen forrásainkból is nyilvánvaló, hogy a választások eredményeinek kialakításában egyes rétegek, ill. elemek számbeli súlyuknál jóval nagyobb szerepet játszottak. Etekintetben a hivatalt viselő és a birtokos nemesek, valamint a nem nemes értelmiségiek, az ,,urak’ szerepe emelendő ki, akik a 10%-os átlagot is alig hogy meghaladó számarányuk ellenére Csanádban is a választások középpontjában álltak. Köztük is kiemelkedő szerepük volt a vármegyei tisztviselőknek, a papoknak és az ügyvédeknek. A kézművesek és kereskedők, miként másutt is, igen befolyásolhatóak voltak, hiszen iparuk gyakorlása és üzletük fenntartása révén többé-kevésbé ki voltak szolgáltatva a felsőbbségnek. E három elem — együttesen mintegy a választók 20%-a — túlnyomóan a megyében uralkdó mindenkori „kormánypárt” bázisát képezte, és befolyást gyakorolt a számbelileg többségben levő, a választók 80%-át alkotó parasztságra. Természetesen közöttük is voltak ellenzékiek, akik ugyancsak hatással lehettek egyes helységek választóira. A paraszti választók között kiszolgáltatott helyzetéből következően a korábbi kontraktualista kisbérlő parasztok az „urak” által sokkal inkább befolyásolhatók voltak, mint az egykori telkes jobbágyokból lett többé-kevésbé független, földtulajdonos parasztgazdák. Jól mutatja ezt a battonyai kerület példája, ahol 1861-től a parasztbérlők számaránya általában 40% körül mozgott, s bár többnyire elég sok je211 Csizmadia Andor: Ira. passim.; Ruszoly József: Diss. passim. 206
