Tanulmányok Csongrád megye történetéből 2. XIX. század (Szeged, 1978)
Ruszoly József: Az országgyűlési népképviselet kezdetei Csanád vármegyében 1848–1875
lölt volt, csak az volt a kérdés, hogy a földbirtokos, bérlő vagy jószágigazgató urak közül ki lesz a képviselő. Számos jel arra utal, hogy a földesünk, ill. nagybérlők, nem utolsósorban maga a kincstár e kerületben közvetlen hatást gyakoroltak a kisbérlő parasztokra. Makó példája ennek éppen ellenkezőjét mutatja: a paasztgazdák és a háztualaj- don vagy jövedelem alapján összeírt egykori úrbéres zsellérek, a leendő hagymakertészek nagyobb függetlensége, amit csak erősíítettek a mezőváros önállósulási törekvése, legalábbis kétségessé tudta tenni, sőt 1869-től keresztül is tudta húzni a megyei urak és kiszolgálóik számításait.212 A nagylaki kerület választópolgárainak helyzete ebből a szempontból kettős jellegű volt: részint a makóihoz hasonlított, amennyiben a választók többségét a föld- tulajdonos parasztság adta, részint a battonyaihoz is közel állt, ugyanis egyetlen esettől eltekintve (1869) mindig „kormánypárti” képviselőt választott, mégpedig ugyanazon személyt, a nemesi-értelmiségi Dedinszky Józsefet. Forrásaink arra vallanak, hogy ebben az egyszínűségben nem annyira a választók osztályhelyzete játszott szerepet, akiknek vagyoni állása átlagában magasabb volt a makóiakénál, sokkal inkább a nemzetiségi és vallási körülmények, elsősorban is a szlovák evanéglikusok összetartása, amiben a nagylaki lelkészeknek döntő szerepük volt. A választók nemzetiségi hovatartozásának megállapítása jelenleg elsősorban azért ütközik megoldhatatlan nehézségekbe, mert az ellentmondó vallási és kisebb részben nyelvi adatokból magáról az egész lakosság nemzetiségi összetételéről is nehéz képet pontos kapni.213 Választási törvényünk, az 1848: V. te. megalkotói liberális szemléletük folytán — a választhatósághoz megkövetelt magyar nyelvtudáson kívül — nyelv s nemzetiség tekintetében nem tett különbséget a honpolgárok között. Az összeírási ívek nemzetiségi vagy vallási rovatot nem is tartalmaztak, így amit akkor sem állapítottak meg az összeírok, azt most, pusztán a nevek alapján igen kockázatos lenne megkísérelni, miért is e kérdés tisztázását a megye nemzetiségeinek történetét kutatókra hagyjuk, akik tágabb, elsősorban vallási összefüggések tisztázásával e feladatot is megoldhatják. A választói névjegyzékek egyébként az egyes helységekben különösebb válogatás nélkül tartalmaztak eltérő nemzetiségre valló nevű választókat, ami természetes is volt. Az egyetlen 1848-as esettől eltekintve, amikor egy eljárási félreértés miatt 31 Csanádi román lakos nem került be a névjegyzékbe,214 nem találtunk olyan esetet, amelyből csak gyanítani is lehetett volna, hogy az összeírok a nem magyar nemzetiségűek kárára jártak volna el. A választási aktus Az 1848: V. te. szerint az országgyűlés összehívásának napja kitűzetvén, a központi választmánynak úgy kellett kiírnia a választás határnapját, hogy az 15 nappal korábban kihirdethető legyen és legalább négy héttel megelőzze az országgyűlés megnyitását (24. §). A központi választmány 1848. június 7-i ülésén „hivatalos úton vett tudomás” alapján arról értesülvén, hogy az országgyűlés 1848. július 2-án fog megnyílni, mind212 Erdei Ferenc: lm. 20. s ki. 213 Vö. a 75. jegyzetben hivatkozott forrásokkal; Adattár: 1. 214 CsmL Csanád vm. kv. jkv. és ir. 9—1848. 207
