Tanulmányok Csongrád megye történetéből 2. XIX. század (Szeged, 1978)
Ruszoly József: Az országgyűlési népképviselet kezdetei Csanád vármegyében 1848–1875
arányuk 1872-ben a 4%-ot sem érte el. Átlagosan 6,5%-ot képviseltek a választóközösségben. Végeredményben a két utóbbi kategória átlagosan a választóknak mintegy 12%- át képviselte. Azt, hogy ezeket az arányokat végső soron hogyan lehet értékelni, csakis az egyes kategóriákba eső megyei lakossági arányok és a választók összeírásának országos végeredményei alapján dönthetjük el. Mindkettőt illetően igen hézagos adatok állnak rendelkezésünkre: a megyei lakosság foglalkozási statisztikáját illetően a már érintett 1870-es népszámlálás megyei vonatkozásaira támaszkodhatunk, a választók országos arányait illetően pedig a Helytartótanács 1866-ban készült, de az erdélyi össze- rásokra még ki nem terjedő összesítését használhatjuk fel.208 Mellékelt táblázatunkból209 a választók özönség megyei és országos összetétele k ö- zötti egyik lényeges különbségként az állapítható meg, hogy országosan a birtok cenzusa alapján összeírtak aránya magasabb, a jövedelem-cenzus alapján választójoghoz jutottaké viszont kisebb volt, mint e megyében. Az utóbbi, Csanádban relatíve magas aránynak köszönhető, hogy együttesen e két jogcím alapján összeírt, alapvetően paraszt választók száma Csanádban mintegy 5—6 %-kal megaladta az országos arányt. Mivel a kézmíívesek-iparosok-kereskedők megyei aránya lényegileg megegyezett az országossal, az értelmiségi jogcímen összeírtaké pedig mintegy 1 %-os értékkel magasabb volt annál, az így mutatkozó 6—7 %-os „többlet” csakis a régi jogon összeírt nemesek körében jelentkezhetett „hiányként”, akik részvétele a választók között az országos 14%-kal szemben a megyében 6—7% körül mozgott. Nagyjából ezt a tendenciát olvashatjuk ki az 1870-es népszámlálás megyei adataiból kiemelt, vagyonilag vagy foglalkozásilag „önálló” rétegek egymás közötti arányaiból is; mivel azonban a nemesek számát itt már külön nem tüntették fel, őket becslés alapján a birtokos, ill. bérlő kategóriából kiméivé az értelmiséggel vontuk össze, amely egyébként a hivatalban levő nemeseket eleve magában foglalta. Az 1870-es népszámlálás kiemelt adatainak a választók megyei arányában való összehasonlításból igen figyelemreméltó, hogy a paraszti, különösen pedig a bérlő választók aránya jelentősen — mintegy 10%-kal — magasabb volt számarányuknál; az önálló iparosoknak és kereskedőknek viszont kb. csupán 1/3-a rendelkezett választójoggal. Ami tehát a parasztgazdák és bérlőknél „többletként” jelentkezett, itt „hiányként” mutatkozott meg. Ezeket az arányokat is azonban a megye „önálló” lakosságának adataibót nyertük, amely pedig a megyei lakosságon belül alig több, mint 1/8-nyi kissebbséget képviselt. Az előbbi, önmagukban kedvező jelenségek -— különösen a parasztság, benne is elsősorban a kisbérlők viszonylag magas számaránya, a nemesi eredetű választók viszonylag kis száma és aránya — mindjárt kedvezőtlenné válnak, ha a megyebeli választóknak az egész lakosságon belüli súlyát vesszük számba. Alábbi táblázatunkban a választók és a teljes megyei lakosság adatait álltíjuk párhuzamba.210 208 Adattár 24. 20» Uo 210 Adattár 23. 24. A lakosság számára lásd: Fényes Elek: Int. (1847) 353.; CsmL Csanád vm. kgy. ir. 843—1848.; Csanád vm. áb. ir. 1. és 4—1861.; A magyar korona országaiban 1870. év elején végrehajtott népszámlálás eredményei (Pest, 1871) 266—271. Az 1865. évi csillaggal jelzett adat becslés eredménye. 205