Tanulmányok Csongrád megye történetéből 2. XIX. század (Szeged, 1978)

Ruszoly József: Az országgyűlési népképviselet kezdetei Csanád vármegyében 1848–1875

alapján megállapították vagyonértéküket, melyből kincstári tartozásukat levonva számították ki tiszta vagyonukat. A központi választmány az így kimutatott összeget befektetett tőkének tekintve—a megbuktatott választójogi novella-javaslattal összhangban — annak 5%-os kamatát tekintette az évi jövedelemnek, azaz a haszonbéres kertészek 2100 (osztrák értékű) forintos tiszta vagyonértékkeljuthattak választójoghoz.

A becslőbiztosok beterjesztett jelentése alapján, amely az előbbiek mellett a kirovott adó összegét is tartalmazta, a központi választmány sok törlést határozott el. A választmány 1872. június 3-i ülésén az Urbanics-féle panaszok nyomán 21 kövegyi, 21 kiskirályhegesi, 10 albertii és 6 pitvarosi kertészt azért törölt a választók sorából, mert vagyonuk a fenti kulcs szerint nem nyújtott a törvényben előírt 100 ezüst forintnak megfelelő 105 (osztrák értékű) forint biztos évi jövedelmet; három kövegyi és egy kiskirályhegyesi lakost azért nem talált választóképesnek, mert apjuk adókönyvével íratták össze magukat, Tóth Mihály kövegyi lakosról pedig azt állapította meg, hogy „vett ugyan egy numerust, de még mit sem fizetvén, vagyonát tettleg nem bírja”. Eszerint az Urbanics Kálmán által bepanaszolt 88 választó közül 63 ténylegesen elvesztette választójogát. A töröltek közül többen 6 osztrák értékű forintnál magasabbb összegű egyenesadót fizettek, törlésük így ellentmondott a központi választmány előbb ismertetett határozatának.200

A központi választmány határozata ellen 5 pitvarosi telepítvényes lakos fellebbezett a belügyminiszterhez, kifogást téve az általuk „szakértőnek el nem ösmert egyének” becslése ellen, akik állításuk szerint előzetes tudomásuk nélkül jártak el. Határozottan vallották, hogy vagyonuk és jövedelmük sokkal több, mint amennyit a becslőbiztosok kimutattak, hiszen csak béreseiknek is fizetnek évi 100 ezüst forintot. Azt is helytelenítették, hogy „az önkéntesen felvett tőke mennyisége után 5 % kamat vétetik fel jövedelműi”, ugyanis 18—26 hold közötti numerusaik évente holdanként 25 forintot is jövedelmeznek, ez pedig „biztos is és álandó”, hiszen örökösített bérlők. Különösen kifogásolták állítólagos tartozásaik levonását, mivel az „adósság csak akkor valódi, ha bíróilag is kimondva van”, ez pedig nem történt meg. A központi választmány által felterjesztett fellebbezést Tóth Vilmos belügyminiszter azzal utasította el, hogy az illetők „kétségbe vonhatatlan bizonylatokkal nem igazolták" jövedelmi cenzusukat.201

A választóközönség

A történeti statisztikusok szerint az 1848: V. te. alapján 1848-ban a választó- polgárok az ország lakosságának 7,/%-át alkották; a törvényhatóságok jelentős részére kiterjedő országos levéltári források alapján Csizmadia Andor az összeírt választók arányát viszont csupán 6,5%-ra teszi, hangsúlyozva, hogy a potenciális választóképesek száma ,,a 7%-ot jelentősen megaladta, valószínűleg a 10%-ot is megközelítette”.202 A választói arányszám mind a mai napig vitatott kérdésében csak adatok alapján foglalhatunk állást,203 ezért is vállalkozunk arra, hogy az 1848 és 1872 közötti Csanád vármegyei összeírások alapján elkészítsük a Csanád vármegyei választók

200 CsmL Csanád vm. kv. ir. ein. 27—1872., ad 5—24., ad 25—26. és ad 28—1872.

201 CsmL Csanád vm. kv. ir. ein. 10—1872. (Mellékletében a központi választmány 28—1872. sz. június 3-i határozatának litografált kivonata.) 7. és 8—1872., 12—1872. (=Bm. 18537—1872.>

202 Csizmadia Andor: lm. 105. (Kiemelés tőlünk. R. J.)

203 Ruszoly József : Válasz dr. Csizmadia Andor és dr. Sík Ferenc opponensi véleményeire. Szeged, 1977. február 28. (TMB Irattár) 10.

202