Tanulmányok Csongrád megye történetéből 2. XIX. század (Szeged, 1978)
Ruszoly József: Az országgyűlési népképviselet kezdetei Csanád vármegyében 1848–1875
statisztikáját. Bár ez, amint azt már 1848-at illetően Csizmadia Andor művéből is ismeretes204, a megye társadalmának összetételéből következően az országos átlag alatt maradt, megállapítása közelebb visz bennünket az 1848: V. te. orságos hatásának kimunkálásához is. Fölmérésünk csupán az összeírt választókra terjedvén ki, mellőzzük az 1848: V. te. alapján potenciálisan választójoggal rendelkező, de magukat össze nem íratott polgárok aligha megoldható számbavételét. Statisztikai kimutatásainkat a központi választmány által lezárt összeírások adataink összesítéséből állítván össze, az összehasonlíthatóság érdekében némi korrekciót is el kellett végezni az összeírások rovatai között, főként akkor — amint az Makón 1848-ban megtörtént —, ha „biztos, ami biztos” szemlélettel a választóknál minden „lehetséges” rovatot kitöltöttek.205 Az 1865. és 1868. évi összeírások kézművesség, ipar és kereskedelem rovatait az 1848. és 1861. éviekhez hasonlóan egyetlen kategóriába sűrítettük. Tanulmányunkhoz csatoltuk a választókerületenként és választásonként össze- rt választóközönség részletes statisztikai táblázatait, melyek végösszegeiből és az összesítő táblázatból igyekszünk néhány következtetést levonni.206 A választóközönség kerületenkénti megoszlása nem állt arányban a lakosság lélek- számával, amely számításunk szerint úgy oszlott meg, hogy a megye lakosságának kb. 30%-a Makóra, nagyjából 35—35%-a pedig a nagylaki és a battonyai kerületekre esett. Ezzel szemben összesítő táblázatunk végösszegei a választókat illetően az alábbi képet mutatják. (1869—bői a nagylaki kerület adatai hiányozván, a megye választóinak teljes létszámát nem ismerjük.) Év Makó Battonya Nagylak Összesen: 1848 532 25,50% 579 27,76% 975 46,74% 2086 100% 1861 1063 33,35% 858 26,91% 1267 39,74% 3188 100% 1865 718 22,40% 1117 34,86% 1370 42,74% 3205 100% 1872 2196 42,75% 1283 24,98% 1658 32,37% 5137 100% Adatainkból megállapíthatóan a négy összeírás átlagában a választók közül Makóra és Battonyára mintegy 30—30%, Nagylakra pedig mintegy 40% esett, azaz 5%-kal több, mint ami a lakosság aránya szerint „megillette” volna. A battonyai kerületben ugyanennyivel kisebb volt a választók aránya a lakosság lélekszámának megfelelőnél, Makón viszont nagyjából megegyezett azzal. Az arányeltolódásra a jogosultak távolmaradása vagy visszautasítása nem adhat magyarázatot, hiszen ez többé- kevésbé mindhárom kerületre jellemző volt. Azeltérés okát inkább a lakosság vagyonijövedelmi helyzetének különbözőségében kell keresni. A nagylaki kerület, benne is elsősorban Nagylak mezőváros lakossága—amint részletes statisztikai kimutatásainkból is kitűnik —jóval módosabb volt, mint a battonyai kerület helységi, vagy akár Makó is. Erre vall pl. az is, hogy Nagylakon jóval nagyobb volt az egész vagy annál nagyobb telekkel rendelkezők száma, mint másutt. Makón észrevehetően akkor volt magasabb a választók száma és aránya, amikor a rendezett tanácsú városi cenzust alkalmazva birtok jogcímén nem csupán a volt telkesgazdákat, hanem a háztulajdonossokat és más ingatlanokkal rendelkezőket is összeírták. E különböző alapon történő össze204 Csizmadia Andor: lm. 327—328. 205 CsmL Csanád vm. kv. ir. 2—1848. 206 Adattár: 23., vő. 12—22. 203
