Tanulmányok Csongrád megye történetéből 2. XIX. század (Szeged, 1978)
Gaál Endre–Szabó Ferenc: Adatok a szegedi Grünn-nyomda történetéhez (1811–1847). Bevezetés
díszítést csak a kifejezés fokozására alkalmazó tételek megvalósítója.26 Szakmai igényességének bizonyítéka, hogy az 1826. évi leltár szerint nyomdája kézikönyvtárában két híres nyomdai szakmunka is található volt. (Endters: Die Wohle in gerichtete Buchdruckerey mit 120 Deutsch, Latein, Grischich, Syrisch etc. Schriften, Nürnberg, 1733. Gessner: Der in der Buchdruckerei wohl unterrichtete Lehr Junge, oder bey der löblichen Buchdruckerkunst nöthige und nützliche Anfangsgründe... Leipzig, 1743.)27 A Grünn-féle leltár léniákra vonatkozó része kiegészítésre szorul: nyomtatványain a leltárban szereplőktől eltérő méretű léniákat is felfedezhetünk. 1811-ben 59,5 cicerós kb. 1 pont széles, 29 cicerós kb. 6 pont széles, 1812-ben 56 cicerós kb. 6 pont széles léniákkal is dolgozott. Díszként néha alkalmazott vastagabb és vékonyabb, némely esetben azonos vastagságú léniák egymás mellé állítása révén keletkezett ún. szalagokat. A szalagok alkalmazása a közigazgatási nyomtatványokon, elsősorban a különféle űrlapokon, elengedhetetlen volt. Két sajtó szerepel a leltárban, egy közönséges és egy újabb állványos. A továbbiakban a nyomóformákat, állványokat, betűtartó fiókokat, sorjázókat, szedőlemezeket (hajókat), a kliséket sorolta fel. Feltűnő, hogy a listában betűöntőműszer nem fordul elő. Amely nyomda birtokolt ilyet, annak nagyon fontos tartozéka volt. Ha a Grünn-féle leltárban nem találjuk, ennek csak az lehet a magyarázata, hogy 1826-ban a szegedi nyomda e műszerrel még nem rendelkezett.28 További következtetés, hogy Grünn Orbán nem matricák beszerzése és saját öntés, hanem kész betűk rendelése útján fejlesztette betűkészletét az 1820-as évek elején. A forrás a budai Egyetemi Nyomda volt. Említett nyomtatványain mint közvetlen bizonyítékokon kívül ezt támasztja alá az a körülmény is, hogy a Grünn-nyomda kézikönyvtárában ott volt az Egyetemi Nyomda 1824. évi nevezetes mintakönyve, amely a legteljesebben tartalmazza Bikfalvi Falka Sámuel és tanítványainak betűmetszeteiről készült lenyomatokat. (E betűmintakönyv pontos címe: Proben aus der Schriftgiesserey der Königlichen Ungarischen Universitats-Buchdruckerey. Ofen, 1824.)29 A kötözőmadzagok, egy mérleg és a hozzátartozó súlyok után a többször kiadott vallásos munkák illusztrálásához szükséges rézmetszeteket, a külön tárolt fametszeteket, városi, megyei, magyar és erdélyi címereket, a záródíszeket hordozó kliséket vette számba Grünn Orbán. A leltár harmadik része a nyomda kézikönyvtárát sorolja fel. Néhány — a leltár első részében is említett — saját kiadványán kívül főként szótárakat, hivatalos közlönyöket találunk a listában. A fentebb már címszerint is említett munkák mellett még figyelmet érdemel a kor magyar nyomdáit és nyomdászait ismertető mű: Joannes Németh: Memoria Typographiarum inclyti Regni Hungáriáé et Magni Principa- tus Transsilvaniae (Pest, 1818.) című kötet is. A leltár nem érinti a nyomda papírkészletét. Az üzem működésének folyamatosságához pedig bizonyos papírmennyiségnek állandóan raktáron kellett lennie. Éppen ezért a papír nagyon fontos és amellett értékes anyag is volt. Grünn Orbán 26 Sajnos még olyan kitűnő és mintaszerű nyomdatörténet, mint a már többször idézett, a négyszáz éves debredeni nyomda történetéről szóló mű is nélkülözi az ilyen irányú elemző munkát. 27 Lásd publikációnk 1. sz. iratának C) pontját. — A leltár az előbbi könyv címét pontosan, az utóbbiét pontatlanul közli. 28 Pusztai Ferenc: Nyomdászati enciklopédia. Az összes grafikai tudományok ismerettára. Bp. 1902. c. műben az olvasható, hogy Grünn Orbán miután jó hírnévre tett szert, betűöntődével is kibővítette üzletét. (147. 1.) E megállapítás második részét azonban az 1826. évi leltár nem igazolja. A szegedi nyomdai betűöntöde megszerzésének időpontjáról nem találtunk adatot. 29 A címoldal hasonmását eredeti méretben közli Szentkúty Pál: Id. mü 12. sz. tábla. 15
