Tanulmányok Csongrád megye történetéből 2. XIX. század (Szeged, 1978)

Gaál Endre–Szabó Ferenc: Adatok a szegedi Grünn-nyomda történetéhez (1811–1847). Bevezetés

kb. 26 pontos kleine doppel mittel verzál fokozatokat, Grünn Orbán legalább 16 antikva betűfokozattal rendelkezett az 1820-as évek közepén.20

A XVIII—XIX. szd. fordulóján a német nyelvnek a hivatalos-, tudományos életben, az írni-olvasni tudók körében kiterjedt használata miatt Grünn Orbán betűkészletében számottevő helyet foglalt el a fraktúr betű. Mivel azonban az 1810—1820-as években a magyar nyelv használata előretört, Grünn a fraktúr készletet nem vagy alig újította. Erre enged következtetni, hogy a Vedres-féle, a Dunát a Tiszával öszve kaptsoló ujj hajókázható tsatorna 1805. évi német nyelvű kiadásában (16. kép) alkalmazott fraktúr betűkhöz képest az 1825. évi Sivány homokságban láthatók ko- pottabbnak tűnnek. Ennek ellenére a leltár szerinti fraktúr készlet súlyra és fokozatokra nézve is tekintélyes: a tulajdonképpeni fraktúrból 12 fokozattal birt (kb. 10 pontostól kb. 84 pontosig, köztük két fokozatú kézírást utánzó betű), a fraktúr egy- egy változatát alkotó schwabachi (kerekded, az antikva felé közelítő) és gót (erősen szögletes) betű csak 1—1 fokozattal volt képviselve. A fraktúr betűk használatára azonban — a már említett ok miatt — az antikvánál csekélyebb mértékben kerülhetett sor.

A leltár összeállítója a fraktúr betűk kategóriájába írta be a kb. 4 és kb. 5 pontos táblázatléniák kivételével (amelyek az antikva utolsó rovatában kaptak helyet) az összes többi vonal-, díszítő- és méretre öntött kizáró anyagokat, valamint naptári jeleket is. Ezek az anyagok nemcsak fraktúr, hanem antikva szedéshez is ugyanúgy felhasználhatók, feltehetően csak azért kerültek a fraktúr rovatba, hogy a 2X20 soros táblázat minden rovata kitöltve legyen. (A fraktúr betűk mindössze 13 rovatot foglalnak el.)

A különféle díszek mennyisége (60 font) meglehetősen csekély: Grünn Orbán a szedhető ornamensekből álló díszítést — a korabeli hazai nyomdákhoz képest — kezdettől fogva csak szerény mértékben alkalmazta. Ha a pesti Trattner, a Csáthy György vezetése alatt álló debreceni, vagy a Gottlieb Antal tulajdonában levő váci nyomda 1800—1810-es évekbeli termékeit vizsgáljuk, feltűnő ezeken a körzetek és egyéb díszítések általános és jelentős mérvű alkalmazása.21 A debreceni nyomda ebben az időben — a történetéről szóló könyvben közölt vonatkozó illusztráció szerint — még egyes közigazgatási nyomtatványait is szedhető ornamensekkel díszítette. Ezzel szemben Grünn Orbán könyvcímlapjain is általában csak szerény kivitelű vonalas díszeket, nagyon egyszerű záródíszeket alkalmazott, ezeket is a címoldal legfontosabb részeinek hangsúlyozására. A Sivány homokság címoldalán mindössze három (más kiadványain is gyakran alkalmazott) díszt látunk: az elsővel, amelyet a cím és a szerző neve közé helyezett el, a könyveim hangsúlyát fokozta; egy ehhez hasonló, de mégis eltérő rajzú és egy vonalas záródísz a kiadás helyét fogja közre, ezt emeli ki. Az utóbbi dísz egyben elválasztja és hangsúlyozza az oldal két alsó sorát, amelyek a nyomtató nevét és a kiadás évét rögzítik. (A szerző és a nyomdász nevének ízléses hangsúlyozását szolgálja a kapitális szedés is). A díszítések szerénysége és funkcionális jellege mellett külön figyelmet érdemel e címoldalon a díszek mérete is: az első 62 pont, a második 66 pont, a harmadik pedig 198 pont

20 A 16 antikva fokozat kevésnek tűnik. Az Egyetemi Nyomdával kapcsolatban Szentkúty Pál már a XVIII. szd. végén 80 antikva fokozatot említ. (Id. mii 36. 1.) Valószínűnek tartjuk azonban, hogy ez a szám az összes betűcsaládok és az azokon belüli fokozatok együttes számát jelöli. A Grünn-nyomda adata szigorúan csak a fokozatonkénti megkülönböztetésen alapul. Természetesen a további kutatások újabb betűfokozatokat tárhatnak fel.

21 Benda Kálmán—Irinyi Károly: Id. mü 73—84. sz. illusztrációk. Holl Béla: A kétszáz éves váci könyv. Magyar Helikon, Bp. 1973. 46—47. l.-on közölt reprodukciók, Trattner Mátyás munkásságának ilyen oldalára Joanne Nép. Albert: Interpretatio Sacrae Scripturae c. mű borítólapja vetnek fényt.

13