Tanulmányok Csongrád megye történetéből 1. 1919–1945 (Szeged, 1977)
Sárközi István: A tanítók jelentései a lakosság életviszonyairól Csongrád megyében az 1930. évi népszámlálás idején
A Csongrád megyei és Szeged városi tanfelügyelő címére mintegy 170, tartalmában igen értékes jelentés érkezett be a tanítóktól s néhány esetben az összeírásban részt nem vett iskolák igazgatóitól is. Kiss Károly tanfelügyelő által megfogalmazott kérdésekre adott válasz-jelentések értékét és jelentőségét fokozza az a tény, hogy a tanítók többnyire a saját véleményüket, politikai és ideológiai szemléletüket is kifejezésre juttatják. Milyennek látták a tanítók-számlálóbiztosok a lakosság élet- körülményeit Csongrád megyében 1930-ban? Az alábbiakban mellékelünk egy teljes jelentést, amelyet Mayer Adám állami elemi iskolai tanító írt Sándorfalváról.24 „Nagyságos Tanfelügyelő Úr! A lakosság anyagi viszonyait illetőleg azt tapasztaltam, hogy általánosságban nagy a szegénység. Keresete úgyszólván csak annak van, aki a szalámigyárban dolgozik. Keresete van 1-2 favágónak, kosár- vagy seprőkötőnek. Sok helyen sírva panaszkodtak az asszonyok, úgy, hogy magamnak is összeszorult a szívem s könnybelábadt szemekkel tántorogtam ki a lakásból. Egy másik helyen egy asszony zokogva mondta el, hogy gyermekének nem tud egy darab kenyeret adni mert nincs. Az utolsó burgonyáját hajában főzi meg s ha az is elfogyott, azután nincs már semmije. Hogy némikép segítsek rajta, amíg a helyi nyomorenyhítő bizottságtól valamit kap, a magam filléreiből nyújtottam neki pillanatnyi segítséget. A lakás viszonyok nem a legkedvezőbbek, általában a legtöbb lakás zsúfolt, vagy ha mód volna is térségesebb elhelyezkedésre a fűtőanyag hiánya miatt nem teszik. Szerencsére a tüzelőanyag hiánya a közeljövőben már csökkenni fog, mert a közeli uradalmi erdőkben sok ember erdőírtáshoz jut. A lakások 97% agyag padozattal bír, miért a legtöbb lakás hideg és egészségtelen. Az ablakok kicsinyek. A szobák sötétek. A bútorzat sok helyen nagyon szegényes, több helyen deszkából összetákolt ágyban fekszenek. A ruházat szegényes, sok az ünneplő ruháját is elhordta már, újat venni nem tudott. A legtöbb aprógyermek hiányos ruházatban vagy lábbeliben volt, sőt teljesen mezítlábas is volt. 24 Mqyer Adám áll. elemi iskolai tanító jelentése Sándorfalváról. 57
