Tanulmányok Csongrád megye történetéből 1. 1919–1945 (Szeged, 1977)

Sárközi István: A tanítók jelentései a lakosság életviszonyairól Csongrád megyében az 1930. évi népszámlálás idején

A lakosság élelmiszerrel való ellátása sem a legjobb. Boldog, aki egy malackát vagy jobb hízót tudott ölni, azonban sok helyen nem öltek. A gabona készletek sok helyen fogytán van­nak. Újig való kenyere csak annak lesz, akinek magának több hold termőföldje van, vagy az olyan munkás családnak, amely­nek több férfitagja keresett gabonát az aratással és csépléssel. Az összeírt lakosság 95% naponkint csak kétszer eszik most télen. A családi életre vonatkozóan az a tapasztalatom, hogy a szülők és a gyermekek közötti kölcsönös szeretet különösen ha a gyermekek felnőttek már - nagymértékben hiányzik, vagy egyáltalában nincs meg. Több a vadházasságban élő házaspár. Vannak akik elintézetlen válóper vagy özvegyi nyugdíj-haszon- élvezeti jog stb. miatt nem kötnek házasságot. Körzetemben volt néhány házasságon kívül született gyermek is. Volt olyan házaspár, ahol az asszony és a férj is házasságon kívül született, egy gyermekük is házasságon kívül született, csak az utólagos házasság kötéssel lett törvényesítve. A serdült vagy felnőtt gyermekek szüleikkel alig, vagy csak keveset törődnek. Egy családot találtam csak, ahol négy nemzedék volt együtt a családi körben, ebben a házban 15-en voltak. Sajnálattal kell megállapítanom s ez a meggyőződésemmé is vált, hogy az itteni lakások beleértve a környék lakásait is - egy évszázadokra visszamenő közömbösség — elhanyagoltság áldozatai. Sándorfalva község a közelmúltban volt 50 éves s mindössze 1 papot, 1 jegyzőt, 3 tanítót nevelt, ezekből a jegyző és 1 tanító nem itt született. A kötelező iskolába járással szem­ben sok esetben ellenállást tanúsítanak, ennek részben a sze­génység is az oka, mert a szülők a 12 éven felüli gyermeket, de még ennél fiatalabbat is kenyér keresésre kényszerítik. Meg­említem még azt is, hogy a természetes gyermekáldás ellen sok helyen gátat vetnek s midőn a kevés gyermek miatt cso­dálkozásomat fejeztem ki, azt válaszolták hogy ez az egy is elég vagy sok. Politikai tekintetben az a megállapításom, hogy igen sokan vannak akik a szélsőséges irányzatnak hívei, sőt túlzó szélsőségesek is bőven kerülnének. Soknak a hazája a családi körön túl esetleg a falu határán túl nem terjed. Szélső­séges politikai megmozdulások nyomai itt-ott észlelhetők, de eddig még nyilvánosan színt vallani nem mernek. Az itt vázolt bajoknak az okai a szegénység, tudatlanság, viszont a szegény­58

Next

/
Oldalképek
Tartalom