Tanulmányok Csongrád megye történetéből 1. 1919–1945 (Szeged, 1977)

Gecsényi Lajos: Munkásmozgalom-történeti kiadványok Csongrád megyében

repe.”) a 4. (A megye mezőgazdaságának helyzete a felszabaduláskor. A forradalmi földreform végrehajtása. Erőfeszítések a mezőgazdasági termelés megszervezésére.) és 5. (A megye iparát ért háborús károsodás. Az üzemi bizottságok szerepe az ipari termelés megindításában.) fejezetektől. így azután a 3. fejezetben éppen úgy találhatunk a gazdasági élettel, közélelmezéssel kapcsolatos adatokat, mint az 5. fejezet dokumentumaiban. Ilyen formán az egyes anyagok besorolásánál csupán lényegük exponálásának illetve megközelítő meghatározásának szándéka szolgálhatott vezérfonalul a szerkesztő számára. Ez természetesen nem minden esetben hozhatta meg gyümölcsét.

Az első fejezet (25 dók.) a Vörös Hadsereg gyors előnyomulására, a megye katonai felszabadítására s az új élet első lépéseire vonatkozó legfontosabb levéltári- és sajtóanyagokat tartalmazza. A jelentések, beszámolók, újságcikkek mellett különösen jelentős az események két aktív résztvevőjének - Erdei Ferencnek és Pálfy György szegedi polgármesterhelyettesnek - visszaemlékezése, amelyek nemcsak politikai vonatkozásokat, hanem a „hétköznapok” szubjektív érzésvilágát is felvillantják. A demokratikus politikai átalakulást, a közélet kibontakozását s mindenekelőtt a kommunisták vezető, aktivizáló tevékenységét - a városok mellett már mind több községi eredetű forrással - a következő rész ábrázolja. Számos dokumentum illusztrálja a Magyar Kommunista Párt szervezeteinek megalakulásuk első pillanatától kezdve kifejtett kezdeményező készségét, programadó állásfoglalását, a demokratikus ifjúsági mozgalom és a szakszervezetek politikai-társadalmi-kulturális mozgósító munkáját. Itt kaptak helyet olyan sajátosságok, mint az ellenforradalmi rendszer éveiben haladó, liberális jelleggel Makón működött „48-as Függetlenségi és Kossuth Párt” újjászerveződése vagy a Csanád megyei Nemzeti Bizottság ülésén Horthy Miklós szerepének értékeléséről folytatott vita anyaga, az egyházzal való kapcsolatok rendezésének kérdése. E két fejezet, csakúgy mint a harmadik, krónikaszerű pontossággal, szinte napról- napra, hétről-hétre kíséri végig a néptömegek mozgalmait, forradalmi ébredését, azt a változást, amely a régi és új egymás- mellettiségében majd az utóbbi fokozatos győzelmében öltött testet. Mellettük jutott hely a postaforgalom, a pénzforgalom megindulásával összefüggő kérdések bemutatására is.

207