Tanulmányok Csongrád megye történetéből 1. 1919–1945 (Szeged, 1977)
Gecsényi Lajos: Munkásmozgalom-történeti kiadványok Csongrád megyében
A földkérdés századok óta húzódó akut problémája az Alföld e sarkában elsők között mozdulhatott el a holtpontról. A 4. fejezetben a mezőgazdaság helyzete, a földreform és a mezőgazdasági termelés kérdéscsoportjában az elhagyott nagybirtokok feletti ellenőrzés és a mezőgazdasági munkák megszervezése, a földreform előkészületei és végrehajtása, a szövetkezeti és mintagazdaságok alakítására történő kísérletek folyamatán keresztül kísérhetjük figyelemmel a helyzet változásait. Világosan nyomon követhető, hogy az agrárproletariátus, az uradalmi cselédség élve a számára adódó lehetőséggel, magabiztosan és felelősséggel vette kezébe sorsa irányítását és verte vissza a nagybirtok hatalmának fenntartására irányuló próbálkozásokat. (Ez utóbbira a Pallavicini - féle mammutbirtokról kerültek példák). Sajnálatos, hogy a mezőgazdasági termelés anyaggazdag és sokrétű ábrázolása mellett az ipart, kereskedelmet és közélelmezést csak hézagosnak mondható adatok tekintik át. Ez nemcsak a mennyiségi szembeállításban (124:65 a mezőgazdaság javára), de egyes fontos kérdések megvilágításának hiányában vagy gyengeségében (pl. a helyreállítás, az üzemi bizottságok működése, a termelés szervezése és munkásellenőrzése látjuk. Más fejezetekhez hasonlóan talán itt is bővebben lehetett volna meríteni a városi: szegedi, szentesi, makói - forrásokból. Éppen Szentesnél hivatkozhatunk Páhi F. és Schneider M. összeállítására, amely szentesi üzemekről közölt néhány dokumentumot. A kötetet záró kulturális, oktatási, egészségügyi témájú fejezet ismét jól sikerült. Mindenekelőtt az oktatás megindítására és demokratikus szellemű átalakítására, a közegészségügyi szolgálat hathatós megszervezésére vonatkozó forrásokat kell kiemelni, de nem érdektelenek a kutató számára a sajtótörténet vagy színháztörténet e hősi korszakának útjelző dokumentumai sem. A források feltárását illetően ismételni lehetne az előző kötetnél tett elismerő megállapításokat. Amit ezen felül mégis ki kell emelni, azaz, hogy a szűkebb forrásbázisból (amit ugyan néhány helyütt bővíteni lehetett volna pl. a Párttörténeti Intézet Archívuma anyagából) jellegében s mondanivalójában igen sokrétű forrásanyagot sikerült közzétenni. A közlés formáját, az iratkiadás szabályai szerinti előkészítést viszont több bírálat illetheti. Nincsenek világosan tisztázva a kihagyások, rövidí208 i
