Tanulmányok Csongrád megye történetéből 1. 1919–1945 (Szeged, 1977)

Perneki Mihály: A délmagyarországi antifasiszta ellenállás történetéhez 1941–1944

1943. október 25-én a hódmezővásárhelyi laktanya udvarán levő szalmakazlat gyújtotta fel ismeretlen tettes. A nyomozást végző rendőrtisztek megállapították, hogy a leégett szalmakazalba „ismeretlen tettes gyújtószerkezetet helyezett el”. Mivel a tettes kilétét nem tudták megállapítani, a Szegedi Ügyészség

1943. december 7-én kénytelen volt a nyomozást megszüntetni.179

Elmondhatjuk, hogy 1943 közepétől országos jelenség a szabotázsakciók növekedése. A Csendőrségi Nyomozó Osztály Parancsnokságának a belügyminiszterhez szóló - 1943. augusztus 19-én kelt - jelentése180 arról számolt be, hogy a munkásság szabotázsmozgalmai országszerte növekednek.

1944. február 22-én felgyújtották a Mezőgazdasági Közraktárak Rt. raktárait. Megtalálták a tettest, Ördögh András hatcsaládos szegedi munkás személyében. Az okozott kár elérte az 5 millió pengő értéket. A Szegedi kir. Törvényszék, mint Rögtönítélő Bíróság Ördögh Andrást B. IV. 1539/1944. sz ítéleté1944. március 9-én halálra ítélte.181

Az ítélet szerint „felgyújtotta a hatalmas raktárát olymódon, hogy az épület első emeleti raktárhelyiségében egymásra egész a mennyezetig elhelyezett zsákok közé újságpapírba csavart, gépolajjal átitatott rongyot helyezett és azt gyufával meggyújtotta”. A tűz a „fából álló lépcsőfeljáratokon tovább terjedt a felső emeletekre” úgy, hogy „az épület a benne levő nagy mennyiségű mezőgazdasági terménnyel együtt teljesen leégett”.

179 CsmL: A Szegedi Ügyészség iratai IV. 8897/1943. sz.

180 Pl Archívum A. XIX. 3/1/1943/9. sz.

181 CsmL: A Szegedi Főügyészség iratai 2644/1944. sz.

153