Mikecz Zsuzsanna: Az anyakönyvezés gyakorlata Szentesen az állami anyakönyvezés bevezetéséig 1741–1895 - Szentesi Műhely Füzetek 11. (Szentes, 2010)
Az anyakönyvezés gyakorlata szentesen
A SZENTESI REFORMÁTUS EGYHÁZ ANYAKÖNYVEZÉSI GYAKORLATA Kezdetben az anyakönyvek igen kevés információt tartalmaznak, de évről-évre egyre beszédesebbé válnak. Egyre több információt árulnak el nem csak magáról az anyakönyvezés fejlődéséről, hanem az akkor élt emberek életéről és világnézetéről. Mivel nem egy-két év történését kell áttanulmányoznom, ezért az átláthatóság kedvéért külön tárgyalom a keresztelési-, a házassági- és a halotti anyakönyvezés fejlődését. A szentesi református egyház keresztelési (születési) anyakönyvei A korai református keresztelési anyakönyvekbe csak a keresztelt gyermek nevét, keresztelési idejét és az apa nevét írták be kézírással, magyar nyelven. Az anya nevét csak abban az esetben, ha a gyermek törvénytelen volt. Bár ezzel a feljegyzési móddal is inkább csak később találkozhatunk. Kezdetben még ennyit sem tudunk egy törvénytelen gyermekről. Az 1743-as anyakönyvben a következő bejegyzést találjuk: „Egy névtelen atyájú fiú, András”. így ha ez a gyermek a születésekor a szemünk elé is tűnik, éppúgy el is veszítjük őt, mert nem tudjuk, hogy milyen vezetéknévvel indult neki a világnak. 51 Olyan esettel is találkozhatunk, amikor még a gyermek neve sem derül ki. Például 1744. augusztus 14-ei dátumnál ezt olvashatjuk: „Istenadta”. Azt nem tudjuk, hogy Istennek ez az ajándéka fiú-e vagy lány, de az valószínű, hogy talált gyermekről van szó, akit keresztvíz alá tartottak. Később a halotti anyakönyvből az is kiderül, hogy sajnos nem élt sokáig. A következő 51 Zalotay: i. m. Szentes, 1936. február - Szentes népe 1743-ban. 70. p. 32
