Makó Imre (szerk.): Huszárként a világháborúban 1914-1918 - Sz. Szűcs Mihály (Hódmezővásárhely, 2018)
A Kárpátokban
elfogadni. Itt, megpakolva kenyérrel és kaláccsal, letértünk a főútvonalról balra, bementünk a hegyek és erdők birodalmába, és folytattuk utunkat a számunkra kijelölt hely felé, ahová elég viszontagságos lovagolás és gyaloglás után délután 3 órára végre megérkeztünk. A lakosság itt is színmagyar volt, és mindjárt értesítettek, hogy keletre fent a hegytetőn pár órával előbb nagyobb csapat gyalogság érkezett A patrult lent hagytam, és egy emberemmel felmásztam a hegytetőre, ahol tényleg ott volt a 24. honvéd gyalogezredből egy batailon. A kapitányuk, aki batailonkomendás volt, megnyugtatott, hogy menjek le a faluba, ő fent fog lenni további parancsig, ha pedig menniük kell, értesítenek. Lementünk tehát és mindjárt hozzáláttunk az élelemszerzéshez, ami elég könnyen ment. Természetesen előbb bekovártélyoztunk, és utána mindjárt elküldtem két embert, hogy vegyenek tyúkot vagy tojást, vagy amit kapnak, de fizessenek érte. Én pedig átmentem a szomszéd házhoz, és vettem két szép csirkét 2.40 koronáért, a két emberem pedig hozott két tyúkot 1 koronáért és 70 darab tojást 70 fillérért. Ok tehát elég olcsón vásároltak. Mindjárt akadt szakács is, nagy lakomát csaptunk és utána nyugodtan lefeküdtünk. Másnap reggel, mivel éjjel a 24-esek a hegytetőről elmentek és minket nem értesítettek, feljebb mentünk egy faluba, amely már mintegy 3 kilométerre volt a határtól. A papnál ittunk jó forralt tejet, azután felmentünk egy 1800 méter magas hegycsúcsra, és ott voltunk egy tisztáson, amelynek a közepe táján volt egy kis erdőfolt és egy szénaboglya. Mivel innen kiláttunk már Galíciába, és mindenfelé jó messze elláttunk, szénánk is volt, itt őrködtünk hevedert eresztve. A kiéhezett lovaink is végre annyi szénát ehettek, amennyi jólesett, mert ott volt a boglya. Napközben többször igen heves ágyú- és puskatűz hallatszott az Ung völgyéből, amiből arra lehetett következtetni, hogy a mieink hajtják kifelé az oroszokat. Lejárva a határidőnk, estefelé elindultunk visszafelé. Útközben találkoztunk osztrák népfelkelőkkel, akik azzal vigasztaltak bennünket, hogy nem tudunk Nagyberezna felé bevonulni a századhoz, mivel az oroszok visszaverték a 28
