Makó Imre (szerk.): Huszárként a világháborúban 1914-1918 - Sz. Szűcs Mihály (Hódmezővásárhely, 2018)
A Kárpátokban
I mieinket és bevonultak Nagybereznára. Mi azonban erre nem hallgattunk, mentünk tovább, és este 8 órára Sóslaknál feltaláltuk a századot, így berukkoltunk. Tehát nem az oroszok verték vissza a mieinket, hanem a mieink az oroszokat. Ekkor éjjel ott háltunk Sósmezőn. Másnap egész nap állóharc volt. Harmadik nap reggel 8 órakor Plank Ede tábornok úr elküldött patmlba azzal a feladattal, hogy lovagoljak keresztül Fenyvesvölgyön, Hajasdon és Uzsokon, és ha ellenséget odáig nem találok, akkor onnan küldjék jelentést a dandárhoz, vagyis a tábornok úrnak. De bizony már Fenyvesvölgynél olyan erős ellenségre találtunk, hogy mi hatan semmit sem tehettünk volna velük szemben, sőt annyira bemásztunk, hogy bekerítettek bennünket, és bizony a véletlenen múlt, hogy ott nem hagytuk a fogunkat. Egy század kozák a hátunk mögé kerülve előttünk a vasúti sorompót lecsukta, mind a kettőt, máshol pedig a folyó és hegy miatt nem lehetett visszamennünk. A kozákok leszálltak a lóról és a vasút másik oldalán tüzelőállásba helyezkedtek, s a faluból és a folyó mentéről elkezdtek reánk tüzelni. Én még mindég nem akartam menekülni a sövény mellől, ahol lóról szállva voltunk, dacára, hogy a vasútnál hagyott két emberem egyre integetett, mivel ők látták a hátunk mögött történt kozák műveletet Viszont a vélem lévő négy emberből egy szintén látta a kozák századot, és nékem azt jelentette, hogy jön a század utánunk. Bízva a században, nyugodtan vártam, azt hittem, mivel az emberem is azt jelentette, hogy lement a század a vasút mellé, tehát én azzal biztonságban éreztem magamat, sőt menedéket véltem lelni. De mivel a folyó mellett egyre több orosz szivárgott ki felénk és már tüzeltek is reánk, így én is kiadtam a parancsot, hogy lóra, és rajvonalban galupéroztunk a vasúti átjáróhoz, ahol véltem, hogy vár a század. Várt is igaz eg}' század, de ezek kozákok voltak, és mikor én a hat lovasommal a közelükbe értem, szemközt kezdtek reánk tüzelni mintegy 20 lépésről. Előttünk 100 méterre a vasúti sorompó lecsukva, tehát semmi reményem nem volt a menekülésre, annál inkább, mivel a lovaink civilektől beszedett lovak voltak, és egy párat próbáltunk Lúgoson 29
