Makó Imre (szerk.): Huszárként a világháborúban 1914-1918 - Sz. Szűcs Mihály (Hódmezővásárhely, 2018)
A mozgósítás után
u kodtunk, és úgyszólván lelki barátom volt, mivel egy cúgban szolgáltuk végig a reguta évet Egyszóval válogatott jó társaság verődött össze. Mihelyst az emberek össze voltak írva, mindjárt kaptuk kifelé a ruhát, mivel idáig még a civil ruhánkban voltunk. Felöltöztünk, kikaptuk a fegyvereket: legénységi karabinert, az altisztek finom tízlövetű ismétlő pisztolyt és a hosszú lovassági kardokat Ez a nap eltelt az öltözködéssel, mert megparancsolta a kapitány úr a magazinárus őrmesternek, aki meg Bereczki Imre volt, a tényleges időmben szolgálatvezetőm, hogy minden embernek olyan ruhát adjon, ami jól áll rajta, úgy az atilla*, nadrág, mente, csizma, sapka és csákó. Amidőn felöltöztünk, a kapitány úr összeállított bennünket és megnézte a ruházatunkat Gyönyörű, színes új ruhát kaptunk, valóságos festői képet mutatott a nagy gonddal felöltözetett század. Másnap kimentünk a vásártérre, ami közvetlenül a szeszgyár előtt terült el, és amelynek a korlátja ekkorra már körül volt kötözve szebbnél-szebb, civilektől behozott lovakkal. Úgy hozzávetőleg lehetett körülbelül másfél-kétezer ló. Itt kiadta a kapitány úr a parancsot, hogy minden ember válasszon magának olyat, amilyet szeme-szája kíván. Ezzel a lóválogatással ismét eltelt a nap, mert sok hármat is cserélt egy nap. A következő napon megkaptuk a lovakra a nyerget és a * Díszes, zsinórozott katonai zubbony. A 4-es huszároké világoskék színű a szokásos vörös nadrággal, csákójuk színe buzérvörös. 15
