Makó Imre (szerk.): Huszárként a világháborúban 1914-1918 - Sz. Szűcs Mihály (Hódmezővásárhely, 2018)
A mozgósítás után
felszerelést, bekvártélyoztuk a lovainkat a szeszgyár raktáraiba, és hordtuk, vagy hordattuk nekik a szénát és zabot, amely volt bőven. Ez a nap eltelt a nyereg- és szerszámpászítással. Végre 15-én reggel felnyergeltük a civil lovainkat, és kimentünk a városon kívül egy nagy gyöpre, ahol mindenki a maga belátása szerint kezdte tanítani a még csupa tanuladan lovat. A kapitány úr kiadta a parancsot, hogy amelyik nem akar menni, ki kell cserélni, mivel volt miből válogatni. Ezentúl minden nap lovagoltunk, sőt már a harmadik napon menetgyakorlatot végzett az egész század. Kivonultak a trénkocsijaink is, mert ez is volt kilenc darab. Tehát volt foglalkozás, volt saját mozgókonyhánk, már ekkor teljesen önállóan dolgoztunk. 20-án ki lettünk kovártélyozva a Niczki utcába, ezután innen jártunk lovagolni, mit sem törődve azokkal, akik még akkor nagyon sokan civilben voltak. Lázasan készülődtünk, mert valahonnan sürgettek bennünket. Mi altisztek kikaptuk az úgynevezett brif-, vagy levéltáskát, tábori látcsövet, és jelentőtömböt, amelynek az egyik maradványából ezeket a dolgokat írom most kifelé. Ezen jelentéstömbök rendkívül elmésen voltak elkészítve, vászonkötésbe, ceruzatartóval. Szóval gyönyörű és gazdag felszereléssel voltunk ellátva. Közben a zászlós urak minden szakasz részire csináltattak gyönyörű selyem, nemzetiszínű zászlót, a kapitány úr részére pedig a polgármester felesége gyönyörű babérkoszorút készíttetett, és reá arasztos' széles, selyem nemzedszínű szalagot, olyan hoszszút, hogy amint csokorra meg volt kötve, a két vége még leért mintegy 2 és fél méterre. A koszorúnak gyönyörű zászlórudat csináltak, amelynek a végére fel volt erősítve a babérkoszorú. Közben az idő haladt, keveset sejtettünk a zászlónkról, de látni nem láttuk. Feltűnt azonban, hogy a város lakossága is minden jóval elhalmoz bennünket, tehát gondoltuk, nincs messze az idő, amidőn búcsút kell mondani Lúgosnak. Ez is bekövetkezett, hamarább, mintsem gondoltuk volna. * * régi mértékegység: férfitenyér hossza a hüvelykujj és a kisujj hegyei között mérve (arasz) 16
