Makó Imre (szerk.): Huszárként a világháborúban 1914-1918 - Sz. Szűcs Mihály (Hódmezővásárhely, 2018)

Megbízatás a szegedi tanyák közt

Frontról hazatérő katonák 1918 ős^én

pályán. A vasutasok csak annyit tudtak, hogy valami szerencsétlenség történt előttünk, és minket azért nem engednek tovább. Végre megvirradt, ekkor előre ment a vonatunk még pár kilométerre. Itt ki kellett szállni, mert az előttünk lévő személyvonat kisiklott és legurult a körülbelül 8 méter magas töltésről.* Rengeteg katona meghalt és megsebesült, a halottak és a kocsik még ott voltak a töltés mellett, mi pedig mentünk el mellettük majdnem érzéketlenül. Egy jó széles folyóhoz értünk, ezen vashíd volt keresztül, de a horvátok felszedték a hídról a deszkázatot, és csak a talpfákon jöttünk át a folyón, de nem szédült egy ember sem bele a folyóba, pedig jó magasan mentünk a víz felett. Beértünk egy nagyobb állomásra, de hogy mi volt a neve, nem tudom. Itt megint várni kellett egy darabig, végre újra tehervonatra kapaszkodtunk fel, és ez bevitt bennünket november 7-én délelőtt 8 órára Újdombóvárra. Újra le kellett szállani, mivel ez a vonat Bu* 1918. november 5-én a stájerországi Sternthal-Pettaunál egy katonai szerelvény siklott ki. (Pettau ma: Ptuj, Szlovénia.) A balesetben legalább 63 ember vesztette életét, köztük a 46. gyalogezredhez Vásárhelyről bevonult Berta Imre.

158