Makó Imre (szerk.): Huszárként a világháborúban 1914-1918 - Sz. Szűcs Mihály (Hódmezővásárhely, 2018)

Megbízatás a szegedi tanyák közt

annál biztosabb, azonban a sapkarózsát és a rangot vágjuk le, ennek egyelőre nem lehet hasznát venni, esetleg bántalmazásoknak leszünk véle kitéve. Azzal felállt, kezet nyújtott és sok szerencsét kívánt a hazamenéshez, azonban ezt már nem bírta kimondani. Ekkorra el érzékenyült, eljöttem hát én is.

A. ha^ajövetel

Mentem egyenesen a térképért, és utána mindjárt vissza a cúghoz. Útközben nagyon vegyes gondolataim voltak, azzal azonban tisztában voltam, hogy most már az oly régen várt végelbocsátást megkaptam. De azt is tudtam, hogy másfél kenyér és nehány porció kávén kívül nincs semmi élelmiszerünk. Mindegy, gondoltam, reggel 3 órakor elmegyek, ha egyetlen emberem nem is jön vélem. Midőn visszaértem, összehívtam a cúgomat, és bejelentettem nékik, hogy reggel 3 órakor indulok hazafelé gyalog, aki akar, eljöhet vélem, ha valahol felelősségre vonnak bennünket, hivatkozzanak énreám, és akkor, ha engem fejbe lőnek is, nékik nem lesz semmi bajuk. Azt azonban gondolják meg, hogy bizony négy nap múlva nem lesz ennivalónk, de legyen bármi is, én reggel megyek, aki vélem akar jönni, az itt feküdjön le körülöttem. 2 órára kész lesz a kávé, ekkor kap mindenki két porció kávét, utána a rangot, sapkarózsát leszedjük, a fegyvert itt hagyjuk és indulunk Magyarország felé. Hét ember mindjárt jelentkezett, a naposnak pedig megparancsoltam, hogy 2 órára a kávét megfőzesse, és engem akkor felköltsön, bár nemigen aludtam. Már 2 óra előtt ébren voltam, annál is inkább, mivel kíváncsi voltam, hogy az esteli parancsmegtagadás és az én éjjeli utasításom után, ugyan teljesítik-e még a szolgálatban lévők a parancsot. De minden pontosan úgy lett végrehajtva, ahogy éjjel kiadtam, tehát még mindég teljesítették a parancsot

Reggel 2 órakor szólott a napos, a kávé készen volt. Szóltam a körülöttem lévő embereimnek, azonban a hét helyett csak négyen voltak, de ezek nem féltek a hosszú úttól. Megit155