Makó Imre (szerk.): Huszárként a világháborúban 1914-1918 - Sz. Szűcs Mihály (Hódmezővásárhely, 2018)
Megbízatás a szegedi tanyák közt
tunk egy porció kávét, egy porciót pedig beleöntettem a kulacsba, azután leszedtük a csillagot és a sapkarózsákat, a fegyvereket pedig felakasztottuk a kerítésre. Ezzel megvolt a formális leszerelés, és 3 órakor megindultunk öten, egy káplárommal és három közemberemmel. Szép lassan róttuk az országutat, de nagyon szokatlan volt cipelni a hátizsákban az értékesebbnek gondolt dolgokat. Már reggel 8 óra tájban egy kilométerkarónál megválogattuk a portékáinkat és leafiroltuk, amiket fölöslegesnek találtunk, ezután újra mentünk tovább. Délután 1 óra tájban beérkeztünk Nabresinába. Itt lementünk az állomásra, mert bizony még csak 24 kilométert gyalogoltunk, de már jól elfáradtunk. Az állomáson kívül ott volt a tábornok úr kisebbik autója, tehát a kapitány úr elment valamilyen vonattal, valószínűleg, mert nem volt az állomásban. A sínek között ott állott egy őrnagy és egy főhadnagy. Odamentem tehát érdeklődni, hogy kell-e nékünk jegyet váltani. Az őrnagy úr megvigasztalt, hogy nem kell már itt semmi, csak felülni, amelyik vonat elindul, és ez visz mindenkit jegy nélkül. Állott az állomásban hét-nyolc vonat, mindegyik előtt ott volt a mozdony, és várta, hogy mihelyst a váltót szabadra állítják előtte, azonnal indul is. Itt vártunk már több mint egy órája, ekkor kijött az állomásparancsnok, egy őrnagy. Odamentem hozzá érdeklődni, hogy melyik vonat indul leghamarabb Magyarország felé, amire azt felelte, hogy nem tudja, de tartózkodjunk itt a sínek között, és mihent valamelyiket észrevesszük, hogy mozog, azonnal ugorjunk fel rá, és menjünk, ne törődjünk semmivel. Nemsokára a tőlünk harmadik vágányon lévő vonat mozogni kezdett, megrohantuk tehát, és mind a heten egy lóréba* felmentünk, az őrnagy és a főhadnagy urak is. Ebben gazdasági gépek és négy bála szalma volt, de félig sem volt a vagon megtöltve, volt hely bőven. Az eső kezdett csöpörögni, kihúztunk hát négy sátorlapot és két bála szalmából jó ágyat csináltunk. Az őrnagy urat és a főhadnagy urat is meghívtuk, hogy jöjjenek a sátor alá, amit úgy látszik, hogy nagyon jó né* itt vasúti kocsi, vagon 156
