Makó Imre (szerk.): Huszárként a világháborúban 1914-1918 - Sz. Szűcs Mihály (Hódmezővásárhely, 2018)
Megbízatás a szegedi tanyák közt
gedte, hanem éjjel 11 órára odarendelt a lakására. Lehoztam tehát néki a fegyvert és gránátokat, s ő elment a horvát ezredessel, én pedig visszamentem a cúgomhoz. Senkinek nem volt kedve lefeküdni, hallgattuk mellettünk a gyalogság örömujjongásait, majd felmentem a kapitány úrhoz, aki akkor már visszaért a kíséretből. Nagyon szomorú volt a kapitány úr. Mikor jelentkeztem, csak annyit mondott, hogy üljek le, majd gondolkozik a történtek felett. Kis idő múlva midőn megszólalt, teljesen nyu- godtnak látszott Ekkor azon kezdte, hogy bízok-e még őbenne, vagy hiszek-e még az ő szavának. Mikor nem hittem én a kapitány úrnak, mondom, én hittem és hiszek még most is. Jól van, mondja, most olyan utasítást kell adnia, amely ellenkezik a tábornok úr utasításaival, azonban három nap óta nem adott a tábornok úr semmi parancsot, ez néki sehogy sem tetszik. Most már a huszárok is megtagadták az engedelmességet, tehát úgy hiszi, hogy a mi hivatásunk ez idő szerint megszűnt, parancsolni nincs kinek, parancsot teljesíttetni nincs kivel, tehát feleslegessé váltunk a csapatok számára. Neki van egy terve, amelyet közölni akar vélem, annál inkább, mert még amidőn a legénység megtagadta a szolgálatot, én még mindég önként jelentkeztem a szolgálatra. Amint láthattam is, mondja, este a tábornok úr egyik sofőrje szintén csatlakozott a huszárokhoz, tehát az is megunta a szolgálatot. Ok azonban a sofőrrel már az összeállás előtt megbeszélték, mint előbb is jelezte, hogy a tábornok úr három nap óta nem adott parancsot, így ők ketten a sofőrrel reggel 4 órakor a tábornok úr kisebbik autójával elmennek. Nagyon szeretett volna engem magával vinni, de mivel itt nemcsak hogy nem szeretik, de egyenesen gyűlölik a tiszteket, nem szeretne kel- lemedenségbe sodorni, hanem azt ajánlja, hogy mentül kisebb patrulokban, vagyis csoportokban mi is menjünk hazafelé, de mivel nem lehet tudni, hogy hová vet a sors, van az ő nyergén a pakktarisznyában egy térkép, amellyel el tudok menni egész Csabáig. Azt vegyem magamhoz, és a többit, hogy mikor, vagy hányán indulunk neki a rettenetes hosszú útnak gyalog, ezt már rám bízza. Mindenesetre mentül előbb, 154
