Makó Imre (szerk.): Huszárként a világháborúban 1914-1918 - Sz. Szűcs Mihály (Hódmezővásárhely, 2018)
Megbízatás a szegedi tanyák közt
II Hamarosan egy erdőhöz értünk, amely az útvonaltól mintegy 200 méterre volt. Ekkor hirtelen újra motorzúgás hallatszik, és látjuk, hogy jön egy olasz gép egyenesen felénk, mire rögtön begalupéroztunk az erdőbe. Nehány percig keringett az erdő felett, de bombát nem dobott, és azután elment. Mi itt a jó helyen megebédeltünk, azután újra mentünk tovább. Estefelé beértünk a faluba, ahol a szállásunk akart lenni, de itt várt bennünket a tábornok úr az autóval, és azt mondta, menjünk át a következő faluba, mert itt nagyon zavaros a levegő. Itt jöttünk át az olasz határon egy kis patakon Ausztriába. Az itten bekovártélyozott katonaság a határnál lévő kis patakba belehányta a felszerelését és fegyverét, tehát itt már felbomlott a rend. Átmentünk a szomszéd kis faluba, ahol talán rajtunk kívül nem is volt katonaság. Bekovár- télyoztunk és lefeküdtünk. Este 10 órakor hivatott a tábornok úr, és megmondta, hogy kitört a forradalom, a gyalogság, a mieink is elhányta a fegyvert, mint akit most már nem is szabad bántani, de mi legyünk azok, akik eddig voltunk, és hazavezet bennünket Pozsonyba. Elmentem és nem szólva senkinek semmit, lefeküdtem, de nem akart álom jönni a szememre. Reggel újra megindult kis csapatunk, ekkor már nem siettünk. Délelőtt 11 óra tájban Monfalcone előtt az útszélen le volt állítva a 30.5-ekből 35 darab, a motorjaik el voltak rontva, és a horvát gyerekek bujkáltak a csöveiken keresztül. A kapitány úr kikapta a revolvert, fellőtt a levegőbe és a gye re k- regement visítva szaladt be a faluba. Mire beértünk, több helyen a házakból lövöldöztek reánk, de ezekre nem válaszoltunk, úgy tettünk, mintha nem is nekünk szólna. Közben megérkeztünk a vasúti állomásra, amely jó magasan fent volt, úgyhogy a tengert a falu alatt láttuk, amelynél két hatalmas hadihajó volt kikötve, és lehetett az állomáshoz mintegy 300— 400 méterre. Ezen az állomáson hatalmas raktáraink voltak, és körülöttük már nem volt őrség, hanem civil egyének hordták kifelé a holmikat. Mi természetesen elzavartuk a civileket, és aki akart, új ruhába öltözhetett. Megszálltuk az állomás környékét, de csakhamar elkezdtek a hadihajókról lőni ben151
