Makó Imre (szerk.): Huszárként a világháborúban 1914-1918 - Sz. Szűcs Mihály (Hódmezővásárhely, 2018)

Megbízatás a szegedi tanyák közt

dett vérszemet kapni. 10 óra tájban jött a küldönc, hogy nyergeljünk, és azonnal menjünk a tábornok úr lakására. Azt hiszem, ez a 36 ember még ilyen gyorsan nem készült el. Te­hát odamentünk a tábornok úr lakásához, ekkor már kint volt a tábornok úr és a kapitány úr is az utcán lóháton. Mivel az autók már el voltak küldve előre, mi is megindultunk. Elöl a tábornok úr a tisztikarral, utána én a 36 huszárral, utánunk pedig már nem volt katona. Midőn átértünk a hídon, és a hídtól elértünk 250—300 méterre, a hidászok a levegőbe röpí­tették a hidat, és a csapataink, amelynek egy része még ott volt, eltolták a térdig érő sárban a tábornok úr két autóját mintegy három kilométerre Szansztina nevezetű falu állomá­sáig. Itt sínkereket tettek az autóra, és elhajtott a tábornok úr. Ekkor már majdnem mindenki a puszta életével törő­dött, szomorú és fejeden visszavonulás volt ez. A kapitány úr Weöres kiadta a parancsot, hogy mindenki nyetgelje át a lo­vát, de úgy, hogy körülbelül éjjel 11 óra tájba érünk oda, aho­vá menni kell, de most már ne féljünk, idáig ő is félt, de a tá­bornok úr már oda van, minket pedig nem bírnak elfogni. Átnyergeltünk tehát és megindultunk ügetésben. Egyik falut a másik után hagytuk el, de mindég trapp és trapp, egész al­konyaiig. Bizony ekkor már kezdtük unni a hosszú ügetést. Alkonyaikor volt mintegy tíz perc lépés és utána újra ügetés éjjel fél 12-ig. Rettenetes utat tettünk meg. 29-én éjjel, fél 12- kor kovártélyóztunk be, és itt a kapitány úr már kijelentette, hogy nem szereti ezt az állapotot Reggel 7 órakor újra megindultunk. Ekkor nap keresztül mentünk a Tagliamento hídján úgy délelőtt 11 órakor. Mire átértünk, ott voltak az olasz repülők, és elkezdték hányni a bombát lefelé a híd körül. Szegény hidászok ezalatt rakták befelé a híd alá a robbantó anyagokat. Hogy ezeknek és an­nak a rengeteg kocsinak, ami a hídon volt, milyen érzésük volt, nem tudom, de azt hiszem, feledheteden lesz az életük­ben. Mi már túl voltunk a hídon és erős ügetésben, majd vág­tában igyekeztünk kikerülni a veszélyeztetett zónából, ami si­került is. Az olaszoknak azonban nem sikerült a hidat eltalál­ni, így az ijedtségen kívül nem történt különösebb baj. 150

Next

/
Oldalképek
Tartalom