Makó Imre (szerk.): Huszárként a világháborúban 1914-1918 - Sz. Szűcs Mihály (Hódmezővásárhely, 2018)

Megbízatás a szegedi tanyák közt

i Ekkor már mindenütt nagy volt az elégedetlenség. A na­gyon is megfogyatkozott legénységet a csapatoknál, bármeny­nyire nem is akarták, az orosz fogságból hazaszökött kato­nákkal kellett pótolni, akik valósággal megmételyezték a harc­ra még mindég képes csapatainkat. A sikertelen offenzíva után mi is berukkoltunk a század­hoz, a két pattul, és már 20-án Casonata* nevű községben volt a századunk kovártélyon. 22-én itt vártuk, hogy hová tesznek bennünket, mivel mi őszintén vallva csak lógtunk, nem volt semmi komoly foglalkozásunk. Mindenki, tisztek, legénység, lehangolt és ideges volt, a menázsi folyton rosz- szabb és rosszabb lett. Hetenként bizony már csak egyszer volt hús, az is legtöbb esetben csak lóhús, amit először a le­génység nagyon idegenül fogadott, azonban az éhes gyomor már nem volt olyan finnyás, mint a szem. 24-én délután el­mentünk Motta di Livenza nevezetű szintén kis községbe. Itt ismét három napot töltöttünk édes semmittevéssel. 25-én elmentünk Gorgóra, 30-án innen tovább mentünk Karzava községbe, de semmi szolgálatunk nem volt Július 1-jén innen is tovább mentünk Casa-Nuovára. 2-án Szent Daimérre mentünk, itt el lettem küldve 15 lovassal az aratást ellenőriz­ni, és még kaptam egy szakasz 42-es bakát. Három napig itt voltunk, de alig volt valami ennivalónk. Rettenetesen éhes volt a közönség és levert, itt még néhol lehetett kevés epret kapni a fán. Nem volt jó látni a legénység elkedvedenedését. Július 8-án innen is berukkoltunk. Mihent beérkeztünk, rögtön kaptam a parancsot, hogy 12 lovas kell a trup. div. komandóhoz, de a placckomandás rettenetes ideges ember, engemet gondolt volna a kapitány úr, hogy hátha megtűr. Midőn lejelentkeztem, a kapitány úr mindjárt kérdezte, hogy elfogadom-e az új beosztást. A hal­lottak után igazán nem volt semmi kedvem az új helyhez, azonban mint soha, most sem apelláltam, hanem bejelentet­tem a kapitány úrnak, hogy bármilyen ideges ember is az a * Több, a kéziratban megnevezett kisebb olasz helységet nem si­került beazonosítani. 141

Next

/
Oldalképek
Tartalom