Makó Imre (szerk.): Huszárként a világháborúban 1914-1918 - Sz. Szűcs Mihály (Hódmezővásárhely, 2018)

Megbízatás a szegedi tanyák közt

placckomandás, amelyről csak annyit tudtam még ez ideig, hogy 7-es huszárkapitány, megpróbálom még a lehetedent is, hogy az ezredemre szégyent ne hozzak. A kapitány úr nagyon megörült és rögtön kiállította a vezénylési iratom. Délután 3 órakor elmentem a századtól Torre di Mosto községbe a 14. trup. div. komandóhoz 12 huszárral, ezek közül három káplár volt. Aznap, tehát július 8-án jelentkeztem is kapitány úr Weöresnél, a már előbb jelzett ideges placckámendásnál. Mindjárt átadták a stabcúgot, amely az én 12 lovasommal együtt 36 lovasból állott, és amelyből a még ekkor ott lévő 24 ember a 14. huszárezredből való volt, és háború kezdete óta, 1914. év augusztusától ideáig mindég a komandónál voltak, tehát az ütközetet vagy háborút csak hírből ismerték. A trup. div. komandás Szende nevű altábornagy volt, nagyon jó ember.

9-én a kapitány úr Weöres kirukkoltatott bennünket, az egész stabcúgot, magyarul törzsszakaszt. A nagyon idegesnek jelzett emberrel nem volt semmi baj, pedig a 14-esek egyre mondták, hogy mikor így kirukkolnak, valósággal eszi az embert. Az első nap tehát eltelt, és nem lett semmi összetűzésünk. Ezentúl jó ideig minden nap voltak kirukkolásaink, de nékem semmi bajom nem volt a kapitány úrral, sőt pár nap múlva, amidőn kiment a lovait jártatni, engem is kivitt magával, pár hét múlva pedig valósággal nem tudott nálam nélkül lenni. Egészen meghitt barátokká váltunk, annyira, hogy amit én mondtam neki, azt rendüledenül hitte. Jelzem, előbb több ízben észrevettem, hogy amidőn valamit jelentettem, később utána nézett, hogy úgy van-e. Itt tehát ismét százszázalékosan érvényesült az őszinteségem, és négy hónap leforgása alatt, vagyis a forradalom kitöréséig egyetlen eset nem fordult elő, hogy csak egy rossz szót is szólott volna hozzám.

Július 17-én elment a stabsz kompanitól a szolgálatvezető őrmester szabadságra, ekkor átvettem a szolgálatvezetést a stabsz kompaninál is, amelynél állandóan 450-500 ember volt a létszám, és ennek a vezetését szintén a forradalom kitöréséig elláttam. Ezután aránylag nyugodt életünk volt. Kisebb csetepaté bár volt néha a fronton, de mi onnan körülbe142