Makó Imre (szerk.): Huszárként a világháborúban 1914-1918 - Sz. Szűcs Mihály (Hódmezővásárhely, 2018)
Megbízatás a szegedi tanyák közt
biztos lövés, és minden ágyúnak külön vonatja van, de csak a sínekről bír dolgozni, úgy van megépítve, azért is vannak ilyen rettenetes erős kerekei. Minden vonattal csak egy ágyú van, és a többi kocsi a talapzatot, az adogatódarut és a hozzá való lőszert szállítja. Azért kell mindennek rendkívül erősnek lenni, mert különben nem bírná ki a hatalmas lökést, amit a lövés alkalmával az ágyú csinál. Szóval láttunk egy ágyút, amelyet bizony kevés bajtársunknak volt alkalma látni. Június 6-án megérkeztünk Lorenzagába, itt kivagoné- roztunk és bekovártélyoztunk a szegényes kis községbe. Itt voltunk június 14-ig. Ekkor elmentünk Piave-a-destrára, de mindenfelé annyi volt a katonaság, hogy majd leszakadt alatta a föld. Itt egy Hun nevezetű kollegámmal ki lettünk nevezve járőrbe 7-7 lovassal, és mindjárt megkaptuk a parancsot is, amely bizony nagyon nehéz feladat elé állította a járőreinket. A központi hatalmak, ahogy ekkor Németországot, Magyarországot és a velük harcoló többi országot nevezték, itt a Pia- vánál* egy hatalmas támadásra készültek, de százszázalékos biztosra vették, hogy a támadás sikerülni fog, és az olaszokat újra hatalmasan vissza tudják szorítani. Minden úgy volt előkészítve, hogy ha sikerül az áttörés, rögtön a csapatok után ott legyen a trén és a műszaki csapatok is, tehát június 15-én reggel 3 órakor, amidőn az első 30.5-est leadott egy lövést, ekkorra minden kocsiba és más járműbe befogva kellett lenni. Mivel nékünk menni kellett volna felderíteni a csapatok előtt Trevisóig, amely város a Piavához 30 kilométerre volt, a kapitány úr Herdlicska felíratta mindannyionknak az adatait, akik járőrbe ki voltunk nevezve, hogy kit értesítsenek, ha netalán oda maradnánk. Hiszen a mocsaras és a szőlőnek dróttal összehálózott területen másra nem lehetett számítani, mint arra, hogy ha netalán menekülni kell, úgy csak az úton menekülhetünk, ott pedig az olasz gépfegyverek lekaszálnak bennünket. Elbúcsúztunk tehát a századtól, mert nékünk a trup. div. komandón kellett lennünk. Elmentünk tehát a már * Piave folyó t 30 és feles mozsár 136
