Makó Imre (szerk.): Huszárként a világháborúban 1914-1918 - Sz. Szűcs Mihály (Hódmezővásárhely, 2018)
Megbízatás a szegedi tanyák közt
előbb említett Piava-a-destra nevű, pár házból álló faluba, ahol a komandó volt. Itt bekötöttük a lovainkat egy hatalmas földfeletti pincébe, de csak a hevedert volt szabad megengedni, a nyerget nem volt szabad levenni. 15-én reggel fél 3-kor az egyik 30.5-es leadott egy lövést, ez volt a jel a tüzérségnek a tüzelés megnyitására. Pár perc múlva pokoli lármát csapott a tüzérség. Hogy hány száz vagy hány ezer ágyú okádta a tüzet, azt talán a hadsereg parancsnokok meg tudták volna mondani, annyi bizonyos, hogy a robbanások úgy összeforrtak egymással, hogy csak néha lehetett a 30.5-es vagy a 38-as ágyúk lövésit megkülönböztetni. A 38-as tőlünk oldalra mintegy másfél-két kilométerre volt, és hátrább szintén egy kilométerrel. Midőn ezek, vagyis ez, mert itt csak egy ágyú volt, leadott negyedóránként egy lövést, akkor úgy repültek a pince ablakaiból az üvegek, mint ősszel a balangó’', pedig apró vaskeretes volt az ablak. Rettenetes volt ezen ágyú lövedékének a légnyomása, körülötte 1 kilométer körzetben egyeden háztető nem maradt. Reggel, mire megvirradt, olyan ködöt csináltak az ágyúk füstjei, hogy7 alig lehetett 50 méterre ellátni. Reggeli 6 óráig tartott a rettenetes ágyútűz, amely úgyszólván megsemmisítette az olaszok állásait, de csak az állásokat, mivel árulás útján mindent tudott, tehát a csapatait kivonta az állásokból, csak nehány járőr maradt bent, amelynek tagjai vagy megőrültek, vagy meghaltak. Ilyen ágyúharcot még az olaszoknál sem hallottak, ahol pedig a pergőtűz nem volt ritka eset; akik a hatókörön belül estek, nem is bírták ki ép elmével, ha véledenül megmaradtak. 15-én éjfél után 1 órakor egy cseh zászlóalj, amely éppen a 14. trup. div. t előtt volt állásban, tehát a mi divíziónk előtt, egyszerűen átment a pontonokon, amelyeket a hidászok előző este a Piavára leeresztettek, hogy reggel a csapatoknak le- * * Az Alföldön tömegesen előforduló, tüskés bokorrá növő növény; ősszel a szél többnyire kitépte és terelgette (másképp barlangó). t 14. (pozsonyi) gyaloghadosztály Szende Ferenc altábornagy parancsnoksága alatt. 137
