Makó Imre (szerk.): Huszárként a világháborúban 1914-1918 - Sz. Szűcs Mihály (Hódmezővásárhely, 2018)
Megbízatás a szegedi tanyák közt
Megbízatás a szegedi tanyák közt Elérkezett május elseje. Ezután már nem kapott senki egy perc szabadságot sem, nékem azonban még május 5-én adott a kapitány úr 48 órát, olyan föltétellel, hogy ha netalán táviratot kapnék, akkor menjek be Szegedre a Nagyállomásra, és ott várjam meg a századot, mivel ekkor már annyit tudtunk, hogy az olasz frontra megyünk, tehát feltétlen Szegeden kell átmennünk. Letöltöttem még az eltávozást is, és még mindég várakozó állásban voltunk. Ezután már nem is kíséreltük meg a szabadságot vagy eltávozást, még a tisztek is állandóan a laktanya közelében tartózkodtak. Vártuk szigorúan az indulást, amely nap-nap után késett, úgy annyira, hogy még a május 26- a is Kikindán ért bennünket. Ekkor ott volt nálam édesanyám látogatóban, 28-án pedig el lettem küldve két huszárommal a szegedi tanyák közé egy Volford István new őrvezetőért Ez szabadságra ment a hónap elején, és a szolgálatvezetővel megbeszélték, hogy addig legyen nyugodtan otthon, még a szolgálatvezetőjétől táviratot nem kap. így Volfordnak, vagyis a csendőröknek, akik szintén be voltak a dologba avatva, hiába küldte a kapitány úr a táviratot, hogy Volfordot rukkoltas- sák be, a csendőröktől mindég az az értesítés jött, hogy' nincs otthon, vagyis nem találják. Mint mindenütt, itt is dolgozott a pénz, a szolgálatvezetőnk is nagyon anyagias ember volt, Volford pedig elég gazdag ember, tehát volt miből fizetni. Mielőtt elmentem volna, a szolgálatvezető elmondta, hogy holnap, azaz 29-én be fog rukkolni Volford, de én azzal ne törődjek, elmék, mintha semmit sem tudnék, és legalább megszabadulok a vagonérozás kellemetlenségeitől, mivel ekkor már megvolt a parancs, hogy 30-án reggel 5 órakor indul a vonatunk, akkorra be kell vagonérozni. Olyan parancsot kaptam tehát, hogy 30-án délelőtt 10 órára legyek Volforddal és a két emberemmel Szegeden a Nagyállomáson, s ott bevárjuk, még a század megérkezik. A feladatom ugyan megkönnyeb- bedett, mivel tudtam, hogy Volford már útban van Kikinda felé, azonban szabályosan eleget tettünk a hivatásunknak. 131