Makó Imre (szerk.): Huszárként a világháborúban 1914-1918 - Sz. Szűcs Mihály (Hódmezővásárhely, 2018)
Megbízatás a szegedi tanyák közt
Szombaton, azaz 29-én éjjel elég hosszú és fáradságos gyaloglás után elértük a tanyát, ahol az egyik emberem szülei laktak, itt megvacsoráltunk és utána lefeküdtünk. Reggel felkeltünk, megreggeliztünk, majd elbeszélgettünk délig. Ekkor megebédeltünk, és ebéd után megérkezett a másik emberem is, aki szintén a közelben lakott, így hazament elbúcsúzni, no meg egy kis hazaival megrakni a tarisznyát a nagy útra, amely előttünk állott Délután 2 órakor elmentünk Volford tanyájába, ahol csak egy menyecskét találtunk, aki szolgálatban volt a Volford feleségénél. Megjelenésünkre eléggé meglepődött, mikor pedig bejelentettem, hogy mi járatban vagyunk, nem tudott volna szóhoz jönni. Segítettem tehát neki, mondván, tudom, hogy a gazdája elment, azt is tudom, hogy a csendőröket megfizette, ehhez semmi közöm, fődolog az, hogy azóta már Kikindán van, azonban nekem le kell a nyomozást folytatnom, tehát fogasson be azonnal egy kocsiba és vitessen el bennünket Volford édesapja tanyájába, amely bizony ide jó távol volt. Befogott tehát a menyecske maga, és elmentünk az öreg Volford kúriájába, az öreg Volford azonban bent volt Szegeden a feleségével, csak egy leánya és a cselédség volt kint a tanyán. Előadtam hát, hogy nem leánynézőbe jöttünk, bár azt szívesebben tettük volna, hanem a bátyja holléte iránt kell érdeklődnünk. Azonban ő is azzal vigasztalt, hogy azóta már Kikindán van a feleségével együtt; a szolgálatvezető utasítása után nem is lehetett kétségem efelől. Ekkor elkezdődött a hivatásom nehezebb része, mind a két emberem otthon volt, szerettem volna én is a vasárnap éjjelt Vásárhelyen, a Pusztán tölteni. Megnéztem az órám, amely kifogástalan pontossággal járt, még elérhettem volna a vonatot, amely este 8 órakor Kutason lett volna vélem. Kértem tehát a kis hölgyikét, aki elég bátornak látszott, hogy fogasson be egy kocsiba és vitessen be bennünket az állomásra, mert én is szeretnék hazamenni, elbúcsúzni az otthonlévőktől, de ő azzal érvelt, hogy nincs ló. Hiszen kisasszony, mondtam néki, midőn jöttünk, körülbelül 40 ló és csikó legelészett a tanya körül, amire azt felelte, hogy csikók, és még nem voltak befogva, de meg úgysem érnénk el a vonatot. Se132
