Makó Imre (szerk.): Huszárként a világháborúban 1914-1918 - Sz. Szűcs Mihály (Hódmezővásárhely, 2018)

Bukaresti kiküldetés

I

bér igazi jó katona volt. Közöttük egy fűrer kollégám és lelki barátom, Kis Imre, makai, őt mindjárt megbízhattam a Makón maradt négy lónak az ellenőrzésével, a vásárhelyiek pedig kipróbált embereim voltak. Kaptunk 21 napi szabadságot és háromnapi utazási időt, tehát 24 napot. Mindjárt megkaptam a szabadságos leveleket is, hogy menázsi után mindjárt indulhassunk hazafelé, mivel az urak délután 3 órára jöttek be. Vittem a barátaimnak a jó hírt, amit bizony nemigen reméltek. Ekkor már háromnegyed 12 volt. Megme- názsiztunk, elkészültünk, és háromnegyed egykor már jelentettem a tiszthelyettes Vargának, hogy a kis csapat indulásra készen áll.

Megindultunk tehát lóháton hazafelé. Szép nyári délután volt. Mentünk egész sötét estig pihenés nélkül, ekkor megkezdődött a lovak részére az élelem felkutatása. Természetesen senki heretáblájába nem álltunk bele, hanem ahol levágott herét találtunk, ott megálltunk az út szélén, és vittünk a lovainknak annyit, amennyit jóízűen megettek. Utána megitattunk és újra megindultunk, mivel féltünk, hogy a következő napon délelőtt álmos fejjel majd meleg lesz lovagolni, amiben nem is csalatkoztunk. Hajnalban Oscsanád alatt a Maros parton újra megetettük a lovainkat, és újra mentünk

127