Makó Imre - Szigeti János: „Vihar és vész közepette”. A holokauszt hódmezővásárhelyi áldozatai ((Hódmezővásárhely, 2014)
Bevezető - Makó Imre: A vészkorszakban - A deportálás
A tömeggyilkosságot állítólag egy SS-osz- tag és az ukrán milícia hajtotta végre egy magyar utászalakulat közreműködésével. Egy német operációs jelentés a halálos áldozatok számát 23 600 főben adta meg, közülük 16-18 ezer Magyarországról kitelepített zsidó volt. A vérfürdő hírére Keresztes- Fischer belügyminiszter azonnal leállította a további deportálásokat. 1942-re fordulva a német nemzetiszocialisták már a zsidóság fizikai megsemmisítéséről határoztak. Ezt a módszert átvették a német érdekszféra egész területén, egyedüli szigetként Magyarország maradt, ahol a nagyszáméi zsidóság viszonylag biztonságban érezhette magát. A zsidókérdést magyar belügynek nyilvánítva Kállay miniszterelnök és Horthy 1942M3-ban még rendre kitértek a zsidósággal szemben drasztikus fellépést sürgető német követelések elől, illetve visszautasították azokat. 1942 tavaszától Magyarország ismét fogadta az üldözötteket. A tragikus fordulat 1944 tavaszán, az ország német megszállásával következett be. Miközben az új (báb)kormány tömegesen gyártotta a zsidóság anyagi és erkölcsi kisemmizésére hivatott rendeleteket, megindultak a tárgyalások a deportálás előkészítéséről. Ellene magyar szerv nem emelt kifogást, sőt a műveletet közvetlenül irányító néhány száz fős Eichmann-csoport rendelkezésére bocsátották a magyar csendőrség állományát. Magyarországról az első deportáltakkal zsúfolt teherszerelvény május 15-én gördült ki Auschwitz célállomással. A műveletet csendőrkerületenként hajtották végre, a tíz csendőrkerületet műveleti zónákba sorolva. A gondosan összeállított ütemtervnek megfelelően elsőként a Kárpátalja és Eszak-Erdély zsidóságát szállították el, június 7-ével bezárólag. Őket a további három zóna, Eszak-Magyarország, Délkelet- Magyarország és a Dunántúl zsidó lakossága követte. A nemzetközi közvélemény felháborodása és a hadihelyzet kedvezőtlen alakulása: a németek keleti fronton elszenvedett újabb vereségei és a szövetségesek sikeres franciaországi partraszállása láttán Horthy július 7-én leállítatta a deportálásokat. A Budapest környéki zsidókat még elvitték, azonban a főváros „csillagos házakba" kényszerített 200 ezres zsidósága megmenekült a deportáltak sorsától. Veesenmayer birodalmi helytartó jelentése szerint július 9-éig így is több mint 437 ezer magyarországi zsidót hurcoltak el a német haláltáborokba. A IV. műveleti zónában, azon belül a szegedi V. csendőrkerületben, június 16-án kezdődött meg a koncentrálás, ugyanazon a napon, amikor a III., az észak-magyarországi körzetben befejeződtek a deportálások. Aznap reggel a makói csendőriskoláról átvezényelt (június 15-18-án Vásárhelyen tartózkodó) 50 főnyi csendőrlegénység két csendőrtiszt irányításával - a város külső részétől a belváros felé haladva - megkezdte lakásáról a gettósítást elkerült zsidó lakosság összegyűjtését. Egy túlélő elmondása szerint reggel 6 órakor egy csendőr és egy levente, valamint egy nyugdíjas rendőr jött értük. Előző este közölték velük, hogy 14 napi élelmet és a legszükségesebb ruhaneműt készítsék össze. A polgármesterhelyettes a gyűjtőhelyre történő szállításukhoz és csomagjaik szállítására a város költségén az összes helybeli bérkocsit kirendelte. (Június 16-án és 17-én 36 helyi lakos lovasfogattal fuvarozta a zsidó lakosságot a zsinagógába, nappal összesen 30 órát, 16-án éjjel 11 órát vették igénybe őket.) A zsidókat a zsinagóga és a hozzá kapcsolódó zsidó népiskola területén zsúfolták össze szigorú fegyveres őrizet mellett. Ott elvették tőlük értéktárgyaikat, elrejtett ékszerek után kutatva a nőket a tisztiorvos és a kirendelt bábák genitálisan is megvizsgálták. A zsidók elhurcolását megelőzően Endre László és Baky László belügyminisztériumi államtitkárok Szeged város közgyűlési termében bizalmas értekezletet tartottak, amelyre az alföldi városok első tisztviselőit, a polgármestereket, a vármegyei alispánokat, a rendőrkapitányságok és a csendőrség vezetőit hívták meg. Június 17-én még tartott az összeterelés. Fél 10-kor újabb motozás következett, majd a zsidókat kihajtották, illetve kivitték a Nagyállomásra, ahol marhavagonokba terelték őket. A polgármester-helyettes a 23
