Makó Imre - Szigeti János: „Vihar és vész közepette”. A holokauszt hódmezővásárhelyi áldozatai ((Hódmezővásárhely, 2014)
Bevezető - Makó Imre: A vészkorszakban - A deportálás
A régi Szeged-Rókus pályaudvar 747 főnyi deportált vasúti szállításához 20 darab fedett kocsit kért a MÁV szegedi üzletigazgatóságától, így egy kocsiba mintegy 35 személy jutott. (A vasút által a városnak megküldött számlán 737 fő szerepel.) A szerelvény 18-án még az állomáson vesztegelt, és csak 19-én este érkezett meg Szeged-Ró- kusra, ahonnét „utasait" kihajtották a két kilométer távolságra, a Cserzy Mihály utcában levő elhagyott téglagyárba. Az ottani gyűjtőtáborban (bevagonírozási központ) a szegedi gettóból és a környező településekről összesen 8671 zsidót tömörítettek össze. A tábor embertelen viszonyaira rávilágít, hogy a nyitott színekben összezsúfolt közel 9 ezer ember részére egyetlen vízcsap állt rendelkezésre, méghozzá a latrina közelében. Az V. és a debreceni VI. csendőrkerület zsidósága viszonylag szerencsésebben járt, mint a többi csendőrkerületben élt sorstársaik. A cionista Mentőbizottság (Vaada) megegyezett az Eichmann-féle Sonderkommandóval, miszerint teherautókért a németek bizonyos számú zsidót a megsemmisítő táborok helyett Ausztriába irányítanak át a Bécs környéki nagy munkaerőhiány enyhítésére. A koncentrálás utolsó napján, 20-án Argermayer SS-Hauptsturmführer megjelent a tábor kapujában és kihívatott öt cionista zsidó vezetőt, köztük dr. Silberstein Adolf vásárhelyi főrabbit, valamint a szintén vásárhelyi dr. Radó József orvost, akiknek átadott egy német nyelvű levelet. Ebben Szilágyi Ernő, a Mentőbizottság egyik vezetője arra kérte őket, hogy a tábor lakói közül válasszanak ki 3000 főt (a vásárhelyiek közül állítólag 360 főt), elsőbbséget adva a sokgyermekes családoknak, a munkaszolgálatosok hozzátartozóinak, a prominens zsidóknak (hitközségi vezetők stb.) és ezek hozzátartozóinak. A német százados másnap a különleges csoportba beválasztandók számát leszállította 2400-ra, azzal, hogy fele a szegediek, a másik fele pedig a táborban levő többi zsidó közül kerüljön ki. Kikötötte továbbá, hogy a jegyzékre a neves személyiségeken kívül elsősorban 12 éven aluli gyerekek és 50 év feletti felnőttek kerüljenek fel. A Szeged környéki zsidók kiválasztását Vásárhely zsidó vezetőire bízták. A családokat elválasztó újabb lista kihirdetése szörnyű pánikot váltott ki. A százados, ki tisztában volt az elszállítandó zsidók úticéljával, ezt a - tulajdonképpen a gyerekek és az idősek életben maradását szolgáló - jegyzéket is megsemmisítette. 24-én azután kiadta a parancsot, hogy 3000-en jelentkezni tartoznak az első bevagonírozásnál. A németek azt terjesztették, hogy a vonat nem megy messzire, és a létszám hamarosan összejött. Időközben készíttettek egy harmadik listát is, melynél - az eredeti intencióknak megfelelően - a családokat már nem kellett szétszakítani. A szegedi gyűjtőtábor lakóit három transzportban, június 25-én, 27-én és 28-án szállították el Szeged-Rókus állomásról. A második „szállítmányba" azok kerültek, akik nem szerepeltek a listán. A brutális körülmények között beva- gonírozott első két csoportot Auschwitzba irányították, de csak az első jutott el oda. Máig tisztázatlan okból a második szerelvényről, melyhez hozzácsatolták a Bácsalmásról előző nap indított transzportot, Felsőzsolcánál lekapcsolták a szegedi vagonokat és még néhány bácsalmásit. Ezeket a németek nyugat felé irányították, a Bécs melletti Strasshofba küldték. Az egyik magyarázat szerint cserébe azért a kecskeméti szállítmányért, amelyet tévedésből és rutinszerűen Auschwitzba vittek. A harmadik szerelvényt a listára felvettekkel eleve Strasshofba irányították, ahová Szegedről így összesen 5739 zsidó érkezett. A mintegy húszezemyi strasshofi kivételezettet az elosztótáborban nyilvántar24
