Makó Imre - Szigeti János: „Vihar és vész közepette”. A holokauszt hódmezővásárhelyi áldozatai ((Hódmezővásárhely, 2014)
Bevezető - Makó Imre: A vészkorszakban - Jogfosztástól az anyagi kifosztásig
timéter átmérőjű, hatágú, kanárisárga csillagot volt köteles viselni a felsőruházatán. A helyi sajtó szinte naponta számolt be a megalázó rendeletet áthágok megbüntetéséről, ami általában 30 napi elzárást, máskor pénzbírságot jelentett. Bár a zsidókkal való érintkezés miatt már megszólták az embereket, a zsidókérdés német elképzelések szerinti megoldása inkább ellenérzéseket váltott ki a társadalomból. „Nincs megjegyzés, nincs gúnyolódás, mert a zsidókérdés rendezésétől nem az emberek megbélyegzését várták" - írta húsvéti cikkében az egyik helyi lap. A zsidóüldözés jogi kibúvókat keresve elébe ment a törvényes rendelkezéseknek is. Miután állásuktól megfosztott zsidó férfiak nagyobb élelmiszer-fejadagra is jogosító mezőgazdasági alkalmazotti igazolványért fordultak a hatósághoz, a város főispánja telefonon kért rendelkezést Baky László belügyi államtitkártól. A válasz nem soká késett: „Mindenféleképp megakadályozandó, hogy zsidó mezőgazdasági munkásigazolványhoz, vagy cselédkönyvhöz jusson. Nyilvánvaló, a zsidó rendeletek kijátszását célzó kezdeményezésről van szó, a már kiadottakat visszavonni, és azt, aki már elszegődött, internálni, azon a címen, hogy a zsidótörvény rendelkezéseit akarta ki játszani." Május közepén Vásárhelyen is megalakult az öttagú Zsidó Tanács. Tagjai dr. Deutsch Béla orvos, hitközségi elnök, dr. Silberstein Adolf főrabbi, dr. Neumann Sándor volt ügyvéd, Weisz László volt papírkereskedő és Balassa József volt fakereskedő lettek. A tanács rendeltetése az volt, hogy közvetítse a hatóságok akaratát a zsidóság felé, és hogy végrehajtsa a rendelkezéseket. A német fasizmus által meghirdetett „Endlösungnak", a „végső megoldásnak" a német érdekszférához tartozó országokban már jól bevált menetrendje szerint a zsidóknak Dávid-csillaggal történt megjelölése, majd mozgási szabadságuk korlátozása után Magyarországon is kényszerlakhelyre költöztetésük, a gettósítás következett. Április 7-én egy bizalmas értekezlet már elfogadta a zsidó lakosok vidéken gyűjtőtáborokba, városokban pedig gettókba történő tömörítését. A 26-án megjelent alaprendelet a polgármestereket hatalmazta fel a gettó helyének kijelölésére. Vásárhelyen mintegy 800 zsidó hiten élő lélekkel számolva - levonva belőlük a távollevő munkaszolgálatosokat és az internáltakat, beszámítva viszont az áttért zsidókat - a hatóság az áttelepülésükhöz szükséges lakószobák számát 220-ban állapította meg. A gettó helyéül a Kálvin térről kiinduló háromszögletű susáni városrészt találták a legalkalmasabbnak; ezen a területen volt található a zsinagóga, a zsidó iskola, a zsidó lelkész és kántor lakása, valamint régi idők óta a legtöbb zsidó tulajdonban lévő ház. A kérdés tanulmányozására kiküldött Orsai Antal tanácsnok „a Ferenc utca, a Szeremlei utca, a Kálvin tér, a Szt. István tér és Vidra utca által határos részt, valamint a Szeremlei utca 4 és 6 számú házait, továbbá a Ferenc utca 2 és 4, a Szt. István tér további házait Patzauerig [9. szám - Szerk.] bezárólag" javasolta igénybe venni. A terv, talán példa nélkül az országban, az érintett keresztény lakosság ellenállása és a hatóság toleráns magatartása (más értelmezésekben a polgármester-helyettes időhúzó taktikázása, illetve a háttérben maradó Endrey főispán szándéka) következtében nem valósult meg. A bérházban rendkívül szegény mezőgazdasági város háztulajdonos gazdaközönsége, miután a csereként felkínált zsidó lakások jószágaik elhelyezésére alkalmatlanok voltak, megÜdvőzlet Hódmezővásárhelyről Madártávlat a klizponti »állá Ml A gettónak szánt, a Zsidó Kávéháztól kiinduló susáni rész 21
