Makó Imre - Szigeti János: „Vihar és vész közepette”. A holokauszt hódmezővásárhelyi áldozatai ((Hódmezővásárhely, 2014)
Bevezető - Makó Imre: A vészkorszakban - Jogfosztástól az anyagi kifosztásig
A film plakátja sem közölték le. Korábban, 1941 végén már hasonló sorsra jutott egy nyilas kisgazda kezdeményezése. Mint a törvényhatósági bizottság tagja indítványozta, hogy a testület olyan törvény meghozatalát kérje, amely a kölcsönkamatot, a kamatfizetési kötelezettséget visszamenőleg eltörli. „Nagyon furcsán hangzanak addig ugyanis a zsidótörvények - állt az antiszemita kiszólásokba és a nemzetiszocialista német birodalmat s vezérét méltató keretbe ágyazott előterjesztésben amíg a zsidók és plutokraták az általuk megnyomorítottak millióit tovább szipolyozhatják." A törvényhatósági bizottság közgyűlése hat szavazat ellenében nagy többséggel kimondta, hogy az indítványt nem kívánja tárgyalni. Az ország 1944 tavaszán bekövetkezett német megszállását követően Horthy Miklós kormányzó lényegében már szabad kezet biztosított a zömmel szélsőjobb- oldali antiszemita politikusokat tömörítő Sztójay-kormánynak, hogy az megvalósítsa zsidóellenes törekvéseit. Március végétől rendeletek özöne látott napvilágot, amelyek életfeltételeik végletes leszűkítésén túl emberi méltóságukban is megalázták a zsidóságot. Az alacsonyabbrendűnek kikiáltott faj háztartásaiban tilos lett nem zsidó háztartási alkalmazottat foglalkoztatni. A zsidókat azonnali hatállyal elbocsátották a közszolgálatból. Zsidó nem lehetett tisztviselő, ügyvéd, színész, újságíró, orvos, gyógyszertári engedélyüket megvonták. Ez Vásárhelyen két gyógyszertárat érintett. „Lehull az Arany Csillag és az Arany Sas" - kommentálta a helyi sajtó. A városban 15 ügyvédi irodát zárattak be, és ugyaneny- nyi ügyvédet töröltek a kamarai nyilvántartásból. A zsidók értelmiségi munkakörben alkalmazásának megszüntetéséről szóló kormányrendelet értelmében a részvénytársaságoktól, vállalatoktól el kellett küldeni a zsidó igazgatósági és felügyelő bizottsági tagokat. Áprilisban távozott a Hódmezővásárhelyi Népbank két igazgatósági tagja, a többi nyolc részvénytársaság 1941-43 óta már „zsidómentes" volt. Az ország német megszállását követő napon, 1944. március 20-án egy rádiórendelettel azonnali hatállyal bezáratták a zsidó üzleteket. Vásárhelyen ekkor 135 üzlet került zár alá, újból csupán néhány, honvédelmi és közellátási érdekből feltétlenül fontos üzlet nyithatott ki. A kereskedések után egy hónapra bezáratták a zsidó ipari üzemeket is. A közérdekre tekintettel több üzem keresztény üzletvezető beállításával folytatta működését. Korlátozták a zsidók utazási szabadságát, később mozgási szabadságukat is. így este 7 órától reggel 7-ig nem hagyhatták el lakásukat, de napközben sem látogathatták a nyilvános helyeket, a mozit, kávéházat, kiránduló- helyeket stb. Táblát szögeztek ki a vásárhelyi közfürdő bejáratára is, miszerint „Üzemkorlátozás miatt a zsidók nem látogathatják a fürdőt". Élelmiszer-fejadagjukat csökkentették a közellátás, illetve a jegyrendszer keretében, bevásárlásaikat a helyi hatóságok által ki jelölt két óra időtartamra korlátozták. Rádiójukat elkobozták, a helybeli zsidó előfizetők telefonját a posta kikapcsolta. A városi közkönyvtárból kormányrendelet alapján kiselejtezték a zsidó szerzők műveit: 506 kötetet adtak át zúzdába szállítás végett. Zsidó tanuló nem viselhetett iskolai egyenruhát, stb. Április 5-étől minden hatodik életévét betöltött zsidó személy házon kívül 10 cen20
