Makó Imre - Szigeti János: „Vihar és vész közepette”. A holokauszt hódmezővásárhelyi áldozatai ((Hódmezővásárhely, 2014)
Bevezető - Makó Imre: A vészkorszakban - Jogfosztástól az anyagi kifosztásig
további, kijelölt kisebb zsidóbirtokokat megszabott bérösszegért, kishaszonbérletek létesítése céljából átengedte az Országos Földhitelintézetnek. Ezek október 1-jével kerültek az igénylők kezére. A 100 holdat meghaladó hét vásárhelyi birtoktest, összesen 1740 hold földterület, 1943 szeptemberében az állam tulajdonába ment át. A negyedik zsidótörvényként emlegetett 1942. évi XV. törvénycikk alapján a zsidónak számító személyeket összes mező- és erdőgazdasági ingatlanuk tulajdonul való átengedésére kellett kötelezni. A város határában a zsidó gazdaságok átvétele, illetve zárlat alá helyezése 1944 májusában zárult le. A három zsidó földbérlőt szintén kimozdították, e gazdaságok keresztény vezetés alá kerültek. A tevékenységében radikálisan korlátozott zsidóság sokat veszített gazdasági súlyából. Lehetőségeihez mérten azonban képes volt alkalmazkodni a megváltozott viszonyokhoz, és megmaradt jogosítványai, esetenként profilváltás révén, az ország német megszállásáig több területen sikerült megőriznie pozícióját. Az antiszemitizmus egyre inkább átitatta a hazai közélet egészét. A lelkesedésre mind kevesebb okot adó harctéri jelentések mozgósító szerepét a zsidóság visszaszorításának eredményeiről áradozó hírek, a szélsőséges zsidóellenes uszítás vette át. A sajtóban nap nap után jelentek meg híradások „a gazdasági élet rendje ellen folytatott tevékenységért", kommunistaszimpátiáért zsidó személyek ellen indított eljárásokról, internálásokról, a zsidókkal összejátszó keresztények elleni fellépésről, a „strohmannfront" felgöngyölítéséről. A hivatalos propaganda a zsidókérdés rendezését a háború győzelmes megvívásának eszközeként állította be. A háborúért felelősnek kikiáltott „zsidó bolsevizmus" és a vele összejátszó, a zsidó térhódítás melegágyának nyilvánított liberális demokráciák, vagyis a Szovjetunió és a vele szövetséges nyugati hatalmak elleni harcban a keresztény erők összefogását hirdették meg. Mintegy ettől várták a tengelyhatalmak győzelmébe vetett hit megingásával a társadalom korábbi viszonylagos egységén keletkezett repedések orvoslását. Mindehhez a jobboldali szervezetek hatékony segítséget nyújtottak. A fajvédelem eszméjének terjesztésében Vásárhelyen a Társadalmi Turul Szövetség, illetve annak gróf Bercsényi Miklós Bajtársi Egyesülete járt az élen, mely az egyetemről kikerült, valamint az egyéb, „a jobboldali és fajvédő magatartásukkal érdemeket szerzett" személyeket fogta össze. A keresztény iparosok és kereskedők összehangolt fellépésére még 1934-ben létrehozott Baross Szövetség különösen a zsidótörvények megjelenésével aktivizálódott. Helyi fiókja, amelynek taglétszáma 1941 májusára már 340 főre duzzadt, a zsidók gazdasági kikapcsolásának itteni szószólója, és részben végrehajtója volt. Markáns szerepet vállalt a helyi közélet befolyásolásában a Magyar Orvosok Nemzeti Szövetségének (MONE) vásárhelyi szervezete. 1942. októberi választmányi ülésén például kimondta, hogy „a mérnökök, ügyvédek és gyógyszerészek jobboldali érzelmű tagjainak bevonásával egy közös fajvédelmi munkatervet dolgoz ki". E szervezetek a munkásokat több alkalommal elvitték antiszemita tartalmú mozielőadásokra, így „a zsidókkal való leszámolás kezdetéről" szóló Őrségváltás című filmre, vagy a náci Németország egyik leghírhedtebb, ugyanakkor legsikeresebb propagandafilmjére, a Jud Süss-re. A Turul Szabadegyetem előadásain - a sajtóbeszámolók szerint a városháza közgyűlési termét ezen alkalmakkor zsúfolásig megtöltő közönség előtt - a hazai antiszemitizmus „élharcosai" léptek fel. Endre László, Pest vármegye alispánja, a későbbi hírhedt (a háború után kivégzett) belügyi államtitkár, vagy Bosnyák Zoltán, a Zsidókérdést Kutató Magyar Intézet igazgatója. Utóbbi A háború és a zsidóság címmel tartott tudományos színezetű propaganda előadást. A nyilaskeresztes pártszervezet 1942 nyarán - más magyar városokra hivatkozva - konkrét zsidóellenes intézkedések meghozatalát kérte a helyi hatóságtól. Endrey Béla (1891-1958) polgármester a beadványt irattárba tetette azzal, hogy a kormány zsidókra vonatkozó összes rendelkezését a törvényhatóság területén végrehajtották. A hozzájuk is eljuttatott emlékiratot a lapok 19
