Makó Imre - Szigeti János: „Vihar és vész közepette”. A holokauszt hódmezővásárhelyi áldozatai ((Hódmezővásárhely, 2014)
Bevezető - Makó Imre: A vészkorszakban - Jogfosztástól az anyagi kifosztásig
Közéleti kirekesztése végett ekkor már a zsidóság politikai jogait is korlátozták. Választójoga csak azoknak lehetett, kiknek ősei legalább 1867 óta az ország területén éltek. A törvény alapján Vásárhely központi választmánya 1940-ben közel 100 egyénnek tagadta meg a választási névjegyzékbe való felvételét, és petíciójukat 11 kivétellel a közigazgatási bíróság is elutasította. A Belügyminisztérium 1941 őszén összeállított kimutatása szerint Vásárhelyen 404 személy veszítette el helyhatósági választójogát. A helyhatósági képviselőtestületekből eltávolították a virilis (legtöbb adót fizető) jogcímen bekerült zsidókat. A törvény kiszélesítette a hatálya alá tartozók körét: már nem csupán vallási, hanem faji alapon, származástól függően hozta megkülönböztető intézkedéseit. így zsidónak minősült az az egyébként nem zsidó vallású egyén is, akinek legalább egyik szülője, vagy legalább két nagyszülője az volt. Mentességet csak meghatározott körülmények, háborús kitüntetések, kimagasló sportérdem, egyetemi tanárság stb. nyújthattak. A náci fajelmélet Magyarországon az 1941-ben megalkotott „harmadik zsidótörvény"-ben (1941. évi XV. törvénycikk) teljesedett ki. Ez a „fajvédelem" jegyében eltiltotta a zsidó és nem zsidó személyek közti házasságot, de még a nemi kapcsolatot is. 1942. februárban rendeletileg mondták ki, hogy zsidó nem lehet tagja sportegyesületnek. A polgárosultabb zsidóság az arányszámánál lényegesen nagyobb súly- lyal vett részt a város sportéletében, ami általában a kulturális életről is elmondható. A Hódmezővásárhelyi Munkás Testedző Egyesület (HMTE) mellett a legjelentősebb sportegyesületnek számító Hódmezővásárhelyi Torna és Vívó Egylet (HTVE) esetében ismert, hogy onnan teljesen 1943 nyarán távolították el a zsidónak számító sportolókat és sportvezetőket, mint „nemkívánatos elemeket". Ezzel - miképp az új vezetőség is beismerte - bőkezű mecénásokat is elveszítettek. Egy másik, szintén 1941-ben hozott törvény megszüntette valamennyi zsidó törvényhatósági bizottsági tag mandátumát. Vásárhelyen ez csupán egy főt érintett, miután a helyi képviselőtestületbe bekerült négy zsidó személy bizottsági tagsága az előző rendezéssel már megszűnt. A „zsidótörvények" képviselőházi elfogadtatására mindenkor heves viták kereszttüzében, és általában mérsékeltebb formában került sor. A zsidóellenes intézkedéseket a módszeres hangulatkeltés és a keresztény társadalom számára előnyöket felkínáló szociális tartalmuk általában elfogadhatóvá tették a széles néprétegek szemében. így, amikor 1939-ben összeírták a zsidókézen levő birtokokat, Vásárhelyen, ahol a lakosság abszolút többségének megélhetését a mezőgazdaság biztosította, ugyanakkor a jelentéktelennek számító helyi ipar és kereskedelem képtelen volt felvenni az elaprózódott kisbirtokokról kiszorult tömegeket, földre közel 4 ezren jelentették be igényüket. 1944 nyarán a 238 lezárt zsidólakásra közel ötszörös volt a túljelentkezés. A „második zsidótörvény" kihirdetése idején Vásárhely határában az összes földterület 2 százaléka, 2700 (más közlés szerint 2867) kát. hold föld volt zsidókézen. A kormányzat 1941-ben a 100 holdon felüli és 18 Antiszemita röplap, 1939. november
