Makó Imre - Szigeti János: „Vihar és vész közepette”. A holokauszt hódmezővásárhelyi áldozatai ((Hódmezővásárhely, 2014)
Bevezető - Makó Imre: A vészkorszakban - Jogfosztástól az anyagi kifosztásig
lettek okozói" - kényszerült megállapítani Silberstein főrabbi. A diszkrimináció a gazdaság, a társadalom, a kultúra, szinte az élet minden területén feszültségeket, tragédiákat okozott. A zsidó vallásról a keresztény hitre áttértek száma ugrásszerűen megemelkedett. Míg korábban a vásárhelyi zsidóság minden asszimilációs törekvése mellett ragaszkodott ősei hitéhez, a hitközség tagjai közül 1938-1939-ben 48-an hagyták el felekezetűket. Dr. Deutsch Béla 1940-ben, hitközségi elnöki tisztségbe történő beiktatása alkalmával többek között a következőknek adott hangot: „Napról-napra újabb zsidó tömegek vesztik el a munka lehetőségét, azt a munkát, amelyet eddig szakértelemmel, szorgalommal és becsületesen végeztek, amely munkával nemcsak a saját boldogulásuk alapját teremtették meg, hanem a közérdeket is szolgálták." A vészkorszakban Jogfosztástól az anyagi kifosztásig Az elvesztett világháború, a proletárdiktatúra, az ország területi megcsonkítása után Magyarországon megindult bűnbakkeresés élesen felszínre hozta a zsidóellenességet. A 20. századi Európában itt hozták a zsidósággal szemben az első diszkriminációs törvényt. A szabad értelmiségi pályákon túlsúlyra került zsidóság visszaszorítására 1920-ban bevezették a „numerus clausust", amellyel az egyetemekre felvehető zsidó fiatalok részarányát 8%-ra korlátozták. A keresztény középosztály megerősítésére harsányan meghirdették az „őrségváltás" programját, mely a német befolyás erősödésével a magyarországi zsidóság életfeltételeinek egyre szigorúbb korlátozásához vezetett. A magyar törvényhozás 1938-ban megszavazta „a társadalmi és gazdasági élet egyensúlyának hatályosabb biztosításáról" szóló ún. első zsidótörvényt (1938. évi XV. törvénycikk). Az értelmiségi munkanélküliségben jelentévő szociális feszültség levezetésére hivatkozva - „a nemzeti szellem és keresztény erkölcs követelményeinek érvényre juttatása" jegyében - 20%-ban állapították meg a szabad értelmiségi (újságírói, színészi, ügyvédi, mérnöki, orvosi stb.) pályákon, valamint a kereskedelmi és ipari vállalatoknál értelmiségi munkakörben (tisztviselő, kereskedősegéd stb.) foglalkoztatott zsidók részvételi arányát. A német nyomásnak engedve és a felerősödött hazai szélsőjobboldali (nyilas) agitáció leszerelésére a következő évben az ország- gyűlés már a „második zsidótörvényt" fogadta el. „A zsidók közéleti és gazdasági térfoglalásának korlátozásáról" szóló 1939. évi IV. törvénycikk, a korábbiakat is szigorítva, további jogfosztó intézkedéseket tartalmazott. A szabad értelmiségi pályákon a zsidók számarányát már 6%-ra, az ipari és kereskedelmi vállalatoknál 12%-ra szállította le. A törvény értelmében zsidó köztisztviselő nem lehetett, a zsidó tanárokat és tanítókat 1943-ig nyugdíjazással vagy végkielégítéssel el kellett bocsátani. Az egyetemekre és főiskolákra felvehető zsidók arányát 6%-ban, a műegyetemen 12%-ban vonták meg. A zsidóságot megfosztották a szellemi és művészeti irányítás lehetőségétől, így nem lehettek például lapszerkesztők, színházigazgatók. A gazdasági őrségváltást célozta, hogy iparjogosítványt mindaddig nem kaphattak, míg az illető helységben a zsidóknak már kiadott engedélyek száma 6% alá nem csökkent. Az igazolások megtörténte után Vásárhelyen 2476 keresztény, 247 zsidó és 17, a zsidótörvényben meghatározott valamely (pl. világháborús érdem alapján) kivétel alá eső személy részére kiadott iparigazolványt mutattak ki. A kereskedelemben 14, az iparban 3,5%-os arányszám jött ki, a figyelembe veendő 9%-os középarány a két területen így 3%-os apadást követelt meg. A törvény értelmében a zsidó tulajdonost mezőgazdasági ingatlanának tulajdonul, vagy kishaszonbérletek céljára történő átengedésére lehetett kötelezni. 17
